A Cervinus Teátrum színművészei március 5-én a Romkocsmában Ariel Dorfman A halál és a lányka című drámáját olvasták fel Dósa Zsuzsa rendezésében.
A színpadra írt drámát a szerző – Ariel Dorfman – és Rafael Yglesias dolgozta fel az 1994-ben bemutatott film számára, amelyet Roman Polaňski rendezett. A filmen Paulina Escobar szerepét Sigourney Weaver, dr. Mirandát Ben Kingsley, a férjet, Gerardo Escobart Stuart Wilson alakította.
A felolvasóesten Paulina szerepében Dósa Zsuzsa, dr. Jorge Miranda Nádházy Péter, Gerardo Escobar Timkó János, narrátorként Polák Ferencet hallhattuk, és láthattuk.
A történet egy dél-amerikai országban játszódik, egy véres diktatúra leverését követően. Paulina várja férjét, Gerardot, aki késik, majd egy idegen autóból száll ki. Kiderül, defektet kapott és nem volt sem pótkerék, sem emelő a kocsiban, így dr. Jorge Miranda hozta haza. Gerardo Escobar az ellenállás vezetője volt a diktatúra idején, és éppen aznap nevezték ki egy bizottságba, akik feladata az emberi jogok megsértésének diszkrét vizsgálata, amelyek halállal végződtek a diktatúra alatt. Paulina nehezményezi, hogy férje nélküle fogadta el a feladatot. A beszélgetésből kiderül, hogy az asszonyt is bántották – információt szerettek volna kiszedni belőle a mozgalomról, amit a nő nem árult el. Ráadásul nem jelentette be a hatóságoknak, csak Gerardonak mondta el, aki akkor még nem volt a férje. Paulina bár felépült, a múlt szörnyűségeivel nem tud szembenézni, ami beleégett minden pólusába. Férje szeretete, türelme segítette át az iszonyatos időszakon.
Az éjszaka közepén becsönget dr. Miranda, aki hozott pótkereket és emelőt. A férj behívja, iszogatnak. A feleség a másik szobából döbbenten ismeri fel a férfi hangját, kínzóinak vezetőjét, aki Schubert műveket hallgatott – többek között „A halál és a lányka” zenéjét –, miközben élvezettel kínozta és erőszakolta meg. Szemét bekötötték, így nem látta kínzóit, de az elkövető hangját, szófordulatait, Schubert iránti rajongását nem felejtette, és most felismerte az asszony. Dr. Miranda Escobarék házában marad éjszakára, így Paulinának alkalma van és megkötözi a férfit, mert vallomásra akarja bírni – hangban és írásban –, azonban ez nem sikerül. Férjét meggyőzi, elengedi, ha elmondja rémtetteit, így férje védőügyvéddé válik, mert békében szeretné megoldani a helyzetet, ezért – mivel dr. Miranda „nem emlékszik semmire” – feleségével is felidézteti a történteket, hogy ez alapján vallhasson a doktor. Azonban Paulina apró „aknákat” rejtett el szavaiban, amit dr. Jorge Miranda az igazságnak megfelelően mond, így derül fény arra, hogy igaz Paulina megérzése, dr. Miranda kínozta és erőszakolta meg az őt. A felcserélt szerepek – kínzóból áldozat, áldozatból pedig kínzó – a mesteri párbeszédekkel nagyon feszes történet kilencven percben elmesélve. Azt, hogy a címben feltett kérdésre a válasz „Megbocsátani igen, felejteni nem.”, vagy más, azt mindenki döntse el maga.
A művészek a felolvasásnál sokkal több élményt nyújtottak a közönségnek, hiszen hangjukkal játszották el az eseményeket. A párbeszédek, a történet lendületéből nem engedtek, mindvégig megmaradt a kétség, igaz-e Paulina története, vagy csak a képzelete játszik vele. A felolvasó színművészek mindent megtettek, hogy a közönség ismét úgy érezze, jó lenne „igazi” színpadon viszontlátni az előadást. Ám ez az előadás a vasárnap varázsa volt.
