Babák Z
Az első félidő a Hunyadi számára rémálomként kezdődött. Az ötödik percben Dunai Zoltán, majd hét percre rá Horváth Bence hagyta állva a hazai védelmet és vette be Légrádi Attila kapuját. 2–0. Igaz, két percre rá Virág Imre javított az arányon, de egészen a 44. percig csak futottak az eredmény után. Ekkor büntetőhöz jutott a Hunyadi, amit Öpi értékesített. 2–2.
A szünet után mintha csak az első félidő folytatódott volna. Az 51. percben Lovas Attila felszabadításnak szánt lövése lecsettent, és a Hunyadi nem tudott kijönni a kapuja elöl. A labda a jobb szélen érkező Farkas Viktorhoz került, aki kb. a 16-os oldalvonaláról kis szögből Légrádi kapujába vágta. 2–3.
A Hunyadinak kellett vagy tíz perc, hogy magához térjen, de sikerült felgyorsulniuk. A 64. percben Öpi kapott egy jó labdát, amivel sikerült kilépni a védők közül, és végre egy szép gólt láthatott a közönség. 3–3.
A következő tíz perc is az újkígyósi kapu előtt telt, ezzel feltámadtak a szentandrási remények. A 73. percben Kun Tamás a tizenhatoson belül letarolta Virágot. Tóth Imre játékvezető másodízben is a büntetőpontra mutatott. Ismét Öpi állt a labda mögé, de ezúttal könnyelműen a kapu közepébe rúgta, amivel nem is lett volna baj, ha a kígyósi kapus elmozdul valamerre. Kun kapus azonban vagy fáradt volt, vagy csak így tüntetett az ítélet ellen, de nem mozdult, így Öpi gyakorlatilag eltalálta.
Az utolsó tíz percre a Hunyadi összeszedte magát. A hátvédek stabilabban gyűjtötték be a labdákat, a támadósor pedig lényegesen gólveszélyesebben játszott, mint korábban. A csatárok közt időről időre feltűnt az eredetileg hátvédszerepben pályára lépő Borgulya János is, de ezúttal sajnos nem talált a hálóba.
Békésszentandrási HMSE – Újkígyós FC 3-3 (2–2)
Hunyadi: Légrádi Attila, Borgulya János, Olasz István, Lovas Attila, Bódai Nándor, Koppányi Péter (62’ Rácz Rajmund), Sajben Gábor, Virág Imre, Kovács Norbert, Rácz Attila (82’ Kozák Balázs), Dernovics Tamás (65’ Nagy István) Cserék: Polyák Pál, Bagi László, Péter Géza
Varga László vezetőedző: A mai mérkőzésen mintha tavaszi fáradtság lett volna úrrá a csapaton, a fejek nem voltak tiszták. Az ellenfél elhúzott 2–0-ra, azt sikerült kiegyenlítenünk, majd újra az ellenfél vezetett, majd újra 3–3. Megvolt a lehetőség is a győzelemre, de a tizenegyest nagyon rosszul rúgtuk, kihagytuk, és ez egy fájó pontvesztés volt részünkről.
Arra a kérdésünkre, hogy mi lehetett a hiba a szombati játékukban, Varga László a következőt válaszolta: A védelem és a csatársor óriási távolságot hagyott egymás közt, nehéz volt befutni, ennek ez lett az eredménye. Elpasszolgattuk a labdát kecsegtető helyzetekben is.
