A nemzeti ünnep alkalmából Áder János köztársasági elnök a Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést adományozta dr. Glózik Klárának, a KBC Békés Megyei Települések Fejlesztéséért Nonprofit Kft. ügyvezetőjének. A turizmusban ismert szakember mindemellett a Szent István Egyetem Agrár- és Gazdaságtudományi Kar főiskolai docenseként is tevékenykedik. A kitüntetést Békés megye területfejlesztése, illetve gazdasági és turisztikai fejlődése érdekében végzett munkája, valamint oktatói tevékenysége elismeréseként érdemelte ki.
– Többször elismerték már a munkáját, városi, megyei és országos szinten is. Ez a díj hol foglal helyet a szívében?
– Megmondom őszintén, nagyon örültem, mikor egy hónappal ezelőtt felhívtak a miniszterelnökségtől, és elmondták, hogy méltónak találtak erre a díjra. Valóban ezerféle dolgot csinálok, és azt gondolom, sok területen tudok segíteni. Ez a kitüntetés különös büszkeséggel és hálával tölt el. Valóban több kitüntetést kaptam már: 2012-ben nekem ítélték az év Tourinformátora kitüntetést, ill. régiós szinten a Dél-Alföld Turizmusáért elismeréssel jutalmaztak. Különösen büszke vagyok arra a Közművelődésért Díjra, amit 2005-ben Szarvas város önkormányzatától vehettem át.
– Valóban több területen végez kiemelkedő munkát, és kicsit úgy tűnik, mindenütt jelen van, ahol a turizmus vagy a pályázatok terén történik valami. Jelenleg mi mindennel foglalkozik?
– Fő területem a Szent István Egyetem Agrár- és Gazdaságtudományi Karán történő oktatás. Nagy örömre szolgál, hogy február 20-án tarthattam a védését a főiskolai docensi címemnek, ami egy újabb előrelépést jelent számomra. De tanítok a Metropolitan Egyetem hódmezővásárhelyi kihelyezett karán és Békéscsabán is. A másik terület, ami sok energiát és elfoglaltságot jelent, az a KBC Nonprofit Kft. ügyvezetése. 2015 decemberében alakult, és Szarvas város is az egyik tulajdonosa. Nagyon sok munkát ad a TOP, de dolgozunk az önkormányzatoknak egyéb programokban is. Ez egy nagyon fontos feladat, és hisszük, hogy a kistelepülések segítéséhez megfelelő humánmenedzsmentre van szükség. Szeretnénk elérni, hogy itt tartsuk a fiatalokat, és hosszútávon egy élhető megyéről beszélhessünk.
– A KBC Nonprofit Kft. jóvoltából több mint 170 pályázatot készítettünk el alig egy év leforgása alatt az önkormányzatoknak. Más operatív programokban is közreműködünk, ami folyamatos munkát jelent a számunkra. Egy új céget elindítani és felállítani alapvetően mindig nagy kihívás, és egy önkormányzatnak sem egyszerű feladat egy nonprofit céget működtetni. Most készítjük az üzleti tervünket és a mérlegbeszámolónkat, és azt mondhatom, hogy ahhoz képest, hogy a nulláról indultunk, elég szép nyereséges évet tudhatunk magunk mögött. A turizmus pedig vélhetően azt az időszakot takarja, amíg a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány ügyvezetőjeként tevékenykedtem. Több mint hétszáz ügyfelünk volt, és mintegy kétmilliárdos portfóliót építettünk fel. Nagyon sok mikrovállalkozásnak tudtunk segíteni. 2008-15 között a megyei Tourinform Iroda vezetője voltam, és most sem szakadtam el teljesen a turizmustól, mert a Gyomendrődi Üdültetési Szövetség Turisztikai Egyesület elnökeként dolgozom, ill. más egyesületeknél is tagként közreműködöm. Elég sokrétű az a tevékenység, amit végzek, és úgy gondolom, ezt ismerték most el ezzel a kitüntetéssel.
– Mindezek mellett pedig folyamatosan képezte magát. Történelem, orosz, német szakos diplomával rendelkezik, idegenforgalmi szakmenedzseri képesítést szerzett, doktorrá avatták, és mint mondta, idén docensi címet is megvédte. Mi ennek az oka: tudásvágy, kíváncsiság vagy egyszerűen hajtja a fejlődés lehetősége?
– Ez egy érdekes dolog. Pedagóguscsaládban nőttem fel, tehát biztos vagyok benne, hogy valahol kicsi gyerekkorom óta ott munkált bennem, hogy tanulnom kell. Sok minden érdekelt, de sohasem gondoltam volna, hogy ennyi mindent meg fogok tanulni, és olyan váltásokra is képes leszek, mint amikor pl. tanárból lettem a Tourinform iroda, majd a Tourinform Szövetség elnöke. Nem hittem volna, hogy valaha ilyen magas szinteken elismernek, és hogy eljutok egészen a doktori címig. Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, akik bátorítottak, hogy tanuljak. Mellette természetesen én is mindent megtettem, hogy soha ne érezzék, hogy elhanyagolom őket. Igyekeztem mindig az egyensúlyra törekedni. Tény, hogy mindig erős háttér állt mögöttem, és ez nagy adomány az életben. Ugyanezt éreztem a munkahelyemen is. A kollégák segítsége nagyon meghatározó, mert ennyi mindent csak akkor lehet csinálni, ha az embert kiváló munkatársak veszik körbe.
– Bár ezek szerint közösségben gondolkodik, mégis sokakban felmerül, hogyan lehet ennyi lábon állni. Soha nem érezte, hogy válaszút elé érkezett?
– Többször éreztem, hogy választanom kellene, csak az élet nem hagyja. A mai világban egyre inkább azt látom, hogy nem lehet csak egy lábon állni. Az oktatásban mindig erősít, hogy amit elmondok, arról tudom, hogyan működik a gyakorlatban. Ez nagy előny, és szerencsére fordítva is igaz. Ebből a szempontból a két terület nagyon jól kiegészíti egymást. A sok munka abból is adódik, hogy valószínűleg a munkabírásom átlagon felüli. Szeretek jönni-menni. Engem kikapcsol az, hogy egyik helyről a másikra megyek, és útközben összeszedem a gondolataimat. Amikor pedig már egy kicsit az egyikből „elegem van”, már át is csöppenek a másikba. Ez örök körforgásban tart. Mindemellett a munkám sokszor kikapcsol. Most is épp az egyik egyesületünk képviseletében jöttem Miskolcra. Egy ilyen alkalom engem mindig további munkára inspirál, és segít, hogy új lendülettel valósítsam meg céljaimat.