Mindketten ugyanabban a textilnyomdai családi vállalkozásban dolgoznak, mindkettejük életében központi helyet foglal el az irodalom, és mindketten a rövidpróza műfajában találták meg leginkább a kifejezési módjukat – csak néhány összekötő kapocs Mucha Attilát és Mucha Dorkát illetően. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a fiatalok másfél éve házasok is.
A nyári szünetet megelőző utolsó előtti alkalommal rendezett Íróklub vendégeit a nagyközönség még kevésbé ismerheti, valószínűleg részben azért, mert egyelőre a „Kötet előttiek” táborát erősítik. Attila esetében ugyan ez a kijelentés nem teljesen igaz, mivel néhány éve kiadott egy írást Konyha, sör, főzés címmel, ami a házi sörfőzés kulisszatitkaiba vezeti be az olvasót.
– Nem várt módon még a szépirodalmi megnyilvánulásaim előtt sikerült egy olyan kötetet összehoznom, ami arról szól, hogy konyhai körülmények között hogyan tud egy átlagos ember sört főzni. Ennek a csínját-bínját jártam körül. Van benne egy kis szépirodalmi kötődés is, de leginkább az volt a cél, hogy a legegyszerűbb formában tudjam átadni, hogyan kell ezt csinálni. Szerettem volna elérni, hogy ne féljenek az emberek hozzákezdeni, mert nem nehezebb, mint pl. egy kocsonyafőzés – állítja magabiztosan a szerző.
Irodalmi szárnypróbálgatásai mintegy 7 éve kezdődtek, egy szlovákiai irodalmi táborban, ahol kezdeti verseket követően hamar rátalált a prózára. A felvidéki gyökerekkel rendelkező alkotó az ihletet is elsősorban szülőföldjéből meríti, és a falu témakörét dolgozza fel. Írásaiban számos téma jelenik meg: a generációs problémákból kiindulva, a régi értékek átmentésén és az emberi sorsokban lappangó titkokon keresztül egészen a belső vívódásokig.
Vele ellentétben Dorkát inkább a nagyvárosi élet foglalkoztatja. Az Újlipótvárosban nevelkedett lányt elsősorban ez a közeg mozgatja, szövegeiben pedig főként a minimalista stílusra törekszik. Ez utóbbi egyébként ugyancsak közös bennük.
– Amikor abbahagytam a versírást, azt mondta Dorka, hogy ne legyek már ilyen patetikus. Ettől kezdve egyre inkább figyeltem arra, hogy lenyesegessem a mondataimból a fölösleges jelzőket. Úgy gondolom, hogy ezek nem adnak hozzá semmit ahhoz a történethez, amit épp elmesélünk, hanem csak cifrázzák őket – érzékelteti Attila írói attitűdjét.
Felesége helyesel. Alapvetően ő is azt vallja, hogy egy oldalban mindent el kell tudni mesélni, a többi már csak felesleges szófüzér. Az utóbbi időben ez a vélekedés annyiban módosult, hogy elkezdett a regény műfaja felé kacsingatni, a megjelenő kötet pedig szándéka szerint sok apró, összefüggő fejezetből épül majd fel. S bár még nem érzi elég érettnek magát egy kötethez, az írás mindennapjai részét képezi.
A párral Bődi Etelka beszélgetett, akik ezt követően írásaikból is adtak ízelítőt. Az est második részében hagyományosan szarvasi szerzők olvastak fel, ezúttal Litauszki Gábor és Uhljár Anna személyében.
