Az intézmény évek óta tartó átalakulási folyamatában tartó pillanatfelvétel készítésén túl a tervekről is szó esett Dr. Jakab Gusztáv egyetemi docenssel folytatott beszélgetésünk során, amit annak az örömteli eseménynek a kapcsán ejtettünk irodájában, hogy a Szent István Egyetem Agrár- és Gazdaságtudományi Kar Tessedik Campusán egy olyan új szak indult, ami az országban egyedülálló képzést biztosít. Az egyetem oktatója február 1. óta a Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet igazgatója.
Az elmúlt évek az integráció jegyében teltek azzal a céllal, hogy nagy egyetemeket hozzanak létre, most pedig a hazai felsőoktatás egyfajta profiltisztításon megy át, ami esetünkben az jelenti, hogy elsősorban az agrárszakok oktatására helyezik a hangsúlyt. Ezzel párhuzamosan több alapszak is megszűnt, amivel teljesen új helyzet elé állt a Szent István Egyetem szarvasi kara is, vázolta a felsőoktatás reformjának közelmúltban esett irányváltásait az egyetem oktatója.
– Az egyetem stratégiai célként karunknak a mezőgazdasági vízgazdálkodás oktatását tűzte ki. Ez azonban korántsem számít újdonságnak, hiszen ennek a szakterületnek Szarvason több évtizedes múltja van, csak régebben ezt meliorációs képzésnek hívták, most pedig mezőgazdasági vízgazdálkodás az elfogadott neve – tájékoztatott az átalakulás folyamatáról Dr. Jakab Gusztáv. – Ennek keretében komoly fejlesztések is történtek a karon. Iskolaföldön egy egyedülálló öntözőtelepet hoztunk létre egy multinacionális cég támogatásával, valamint egy egyedülálló hidrológiai kísérleti-demonstrációs labor is készült.
Néhány hete indult el egy új posztgraduális, képzés mely mezőgazdálkodási vízgazdálkodási szakmérnöki diplomát ad két év alatt. Első évben 15 főt sikerült beiskolázni, amivel indulásként rendkívül elégedett az egyetem. Még a határokon túlról is iratkoztak be hallgatók. A felmérések alapján az államigazgatásból, kutatóintézetekből, a magánszektorból pedig a kisebb-nagyobb vállalkozások vezetői érkeztek, elsősorban olyanok, akik kerti vagy szántóföldi öntözéstechnikával foglalkoznak.
A szarvasi vízgazdálkodási oktatásnak az lenne a célja, hogy azok, akik ide bekerülnek, a tradicionális vízgazdálkodás mellett a legmodernebb eszközökkel, technikákkal is megismerkedjenek. A most elinduló szakon olyan tantárgyakat tanulhatnak a hallgatók, mint a vízgazdálkodás gépei, a szántóföldi növények öntözése, az öntözőtelepek tervezése, a termálvíz hasznosítása, a tógazdálkodás vagy az öntözéses tápanyagellátás, ami ilyen formában egyedül Szarvason hallgatható. Felmerült a szarvasi kutatóintézetekkel való együttműködés lehetősége is az oktatás profiljának bővítésében.
Véleménye szerint az egyik legnagyobb problémája az intézetnek, hogy a komoly beruházások és a kiváló oktatók ellenére nem elég ismertek. A népszerűsítéséhez új emblémát készítettek, valamint egy folyamatosan frissülő közösségi oldalt hoztak létre. A tehetséggondozásban is előrelépnek azzal, hogy vízgazdálkodási témájú szakkollégiumot indítanak a legtehetségesebb hallgatók számára.
Távolabbi célként fogalmazta meg, hogy ne csak posztgraduális, hanem rendes egyetemi képzésben akár mesterfokozat, akár BSc képzésben lehessen majd ezen a szakterületen diplomát szerezni, és “aki kifejezetten agrár vízgazdálkodást akar tanulni, annak Szarvasra kelljen jönnie”.