Lassan hazajár dr. Karikó Sándor filozófia-professzor a Városi Könyvtárba, hiszen egy hónap alatt kétszer is mesélt távoli barangolásairól a nagyközönségnek. Mexikó után ezúttal a kelet-afrikai ország, Tanzánia vadregényes tájait járta be, amelyet képes úti beszámoló formájában idézett fel a hallgatóságnak.
– Nekem az a véleményem, hogyha az ember egy ilyen nagy útra elmegy, hazatérése után egy kicsit más ember lesz. Azoknak az élményeknek az összessége, köztük a természeti szépségek, a kultúra, a szokások és az európaitól gyökeresen eltérő életfelfogás segít abban, hogy helyre tegyük magunkat. Vagyis az, hogy sok mindent átélünk, megtapasztalunk a világ különböző részein, egyúttal az önismeretünket is fejleszti – vélekedik a nagy utazó.
Az emlékek még meglehetősen élénken éltek benne a március 23-án tartott előadáson, hiszen a tizenkét napos utazásnak februárban vágott neki. A Magyarországnál tízszer nagyobb területen fekvő, változatos növény-és állatvilággal rendelkező vidék különlegességeiből főleg az ott élő törzsekre és a vadonélő egzotikus állatokra volt kíváncsi. Épp ezért ellátogatott egy maszáj faluba, közelről figyelte meg félnomád életmódjukat, jellegzetes viseletüket, és bepillantást nyert gondolkodásmódjukba is.
Érdekességként mesélt arról, hogy a népcsoport leginkább állattartással foglalkozik, a földművelést alantas, tiltott tevékenységnek számít. Ebből kifolyólag halottjaikat sem temetik el, hanem a földön hagyják, az állatok prédájául. A szarvasmarha áll létfenntartásuk középpontjában, egy helyen csak addig maradnak, amíg az állataik találnak elég ennivalót. A nők általában kopaszok, hatalmas gyöngynyakékeket és fülbevalókat viselnek. Az ősi népekhez hasonlóan a férfiak dolga az állatok legeltetése és a törzs védelme, a nőké pedig a gyereknevelés, szállásépítés és az élelemgyűjtés.
A Tanzániában található tizenkét nemzeti parkból ellátogatott háromba is, ahol a vadállatokat figyelhette meg testközelből. Szabadon élő oroszlánt, bivalyt, antilopot, zsiráfot és vízilovat kapott lencsevégre, ráadásul időzítésük olyan szerencsésen alakult, hogy több ezer gnút is láthatott vándorlás közben, ill. szemtanúja lehetett egy új jövevény érkezésének is.
Az előadásából az is kiderült, miért viseli a megrekedt idő nyomában alcímet. Mint mondta, a tanzániai ember ugyan rendkívül szerény és egyszerű körülmények között él, mégis elégedett a sorsával. Legfőbb értékeinek a vallást és a családot tekinti, tud örülni az élet apró ajándékainak, az európai emberrel ellentétben nem az anyagiak kergetése körül forognak mindennapjai.
Dr. Karikó Sándor tanzániai körútja során szinte minden éjszakát máshol töltött. Az utolsó napokban pihente ki mozgalmas túrákat, amikor egy zanzibári bungalóból figyelte az Indiai- óceán nyaldosó hullámait.
