Fél év sem telt el azóta, hogy a Szarvasi Aranykor Nyugdíjas Egyesület tagjai közszemlére bocsájtották féltve őrzött családi kincseiket. A fiókok legmélyéről és padlások homályából előkerült családi fényképek, képeslapok, használati tárgyak nemcsak a múltról árulkodtak, és beszédtémául szolgáltak, hanem tulajdonosaik eddig kevésbé ismert oldalukat is felfedték a közösség előtt. Március 23-án folytatódott az egyesület székházában a „minigaléria” sorozat, ami ezúttal túlnyomórészt helytörténeti emlékeket helyezett előtérbe.
– Vannak olyan bélyeggyűjtemények, amik 20 filléres postai bélyegeket is tartalmaznak. Ezek több évtizedesek, akárcsak azok a kitüntetések, amik szintén megtekinthetőek a kiállításon. De nagyon büszkék vagyunk az egyik tagunkra, Csonki Imrénére is, aki a százszoros véradói elismerését hozta el. Ezek azok az emlékek, amik a fiatalok szerint régi kacatok, felesleges holmik, az idősebbek szemében azonban jelentős értéket képviselnek – vélekedik Csasztvan Jánosné elnökhelyettes.
Természetesen Katika sem érkezett üres kézzel. Férje féltve őrzött kitüntetését mutatta meg az érdeklődőknek, ami az 1970-es nagy árvíznél nyújtott kiemelkedő munkájáért kapott. Mindemellett se szeri, se száma nem volt pl. a régi szarvasi képeslapoknak, jelvényeknek, óráknak, érméknek, könyveknek, az utóbbinak ráadásul miniatűr változatait is megcsodálhatták a látogatók.
Tusjak János, az egyesület elnöke egykori bélyeggyűjteményét és értékes érméit porolta le, amelyekből a legkorábbi több mint kétszáz éves, kereken 1800-ban készült.
– A mai program jó példája annak, hogy mi nemcsak fehér asztalnál találkozunk, hanem a hétköznapjainkat is igyekszünk tartalommal megtölteni. Olyan tárgyakat válogattunk össze, amik egy kicsit visszalopják az ifjúságunkat. Nemcsak a megélt eseményeket tartottunk fontosnak, hanem azok a vizuálisan látható képeket is, amik Szarvast ábrázolják. Ezt egészítik ki a személyes gyűjtemények és az idő múlását jelképező emlékek. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ezek mindegyike érték, amelyekben benne vannak olyan dolgok is, amiket a hétköznapokban többnyire észre sem veszünk – állítja, miközben büszkén mutatatja meg múltjának tárgyakba zárt darabkáit.
Rövid köszöntőt követően a résztvevők is birtokba vették a kiállítást, miközben jóízűen nosztalgiáztak a régmúlt idők történésein.
– Nagyon ragaszkodom az emléktágyaimhoz. Annak idején a feleségem morgott is, hogy ilyen sok porfogót használok, de számomra ezek a dolgok nagyon fontosak – árulja el Adamik Mihály, aki régi órákkal, bélyeggyűjteményekkel, képeslapokkal, kitüntetésekkel gazdagította a kiállítást.
Az egyesület azonban nemcsak a személyes hagyatékát őrzi nagy becsben, hanem a közös élményeit is. A kirándulásokról, utazásokról, jeles napok alkalmából készült összejövetelekről készült fotók díszítik a székház falait, azt üzenve, hogy az együtt töltött napok megédesítik a szépkorúak életét.
