A Cervinus Teátrum színpadán március 29-én délután, a 15. születésnapját ebben az évben ünneplő Magyarock Dalszínház keltette életre Jókai Mór klasszikusát, Az aranyembert, amelyet Vizeli Csaba írt színpadra, és Másik Lehel álmodott hozzá szebbnél szebb dallamokat, hogy musical formát öltve a zenés színpadon bűvölje el ifjú és idősebb közönségét. A fiatalok jobban beülnek a zenés műfajra, talán ezért is gondolta úgy Vizeli Csaba a Magyarock Dalszínház vezetője, hogy klasszikus irodalmunk e gyöngyszemét zenés színpadra kell vinni.
A dramaturg a mű lényegét nagyon jól megfogta, a legfontosabb részek benne voltak az előadásban, a zenét szinte meg sem törte a próza, csak ritkán hallottunk párbeszédet. A színészek képzett énekhanggal, jó színészi játékkal alakították szerepüket, vagyis az énekhangok kiemelkedően jók voltak.
Levetinczy Tímár Mihályt Szűcs József alakította. Amiért tetszett az az, hogy nem volt patetikus, egyszerű embert formált meg, aki küzd a lelkiismeretéért és a boldogságáért. Kiemelkedett még a Krisztyán Tódort alakító Másik Lehel (a zeneszerző), aki az egyik legszebb dalt éppen Krisztyán Tódor számára írta. (Eredetileg nem ő játszotta a szerepet, vagyis nem a maga számára írta.) De a daltól függetlenül alakítása az egyik legjobb volt szerda délután. A másik kiemelkedő szereplő a Teréza mamát alakító Nagy Anikó, aki most is nagyon szép, emlékezetes alakítást nyújtott. Finoman, szerényen játszotta el a Senki szigete úrnőjének szerepét.
Ali Csorbadzsi – Makrai Pál, Brazovics Athanáz – Gerdesits Ferenc, felesége Zsófia – Gerdesits Irén, kitűnően alakították szerepüket. A három kisasszonyt – Tímeát Kuczmann Ágnes, Athalit Bodnár Vivien, Noémit Végh Edina formálta meg – kedvesen, jól. A tétovázó főhadnagyot Kacsuka Imrét, Pál Tamás visszafogottan, megnyerően formálta meg.
A díszlet Siklósi József munkája, akinek nem volt könnyű dolga a gyakran változó helyszíneket berendezni, mozgatni, de nagyon jó munkát végzett, ahogy Kemenes Fanni jelmeztervező is, aki szebbnél szebb ruhákat vonultatott fel, amelyek ízlésesek és szemet gyönyörködtetőek voltak. A fény és hangtechnikát szerdán Kecskeméti Attila kezelte. A hangnál volt némi „becsipogás”, ami nem valószínű, hogy a zene része volt. A díszlet mozgatása sokszor illúzióromboló volt, mert a jelenet végén már a színpadon voltak a díszletezők.
Mindettől függetlenül nagyon szórakoztató, élményekben gazdag előadást láttunk, kellemes zenével, jó színészekkel, értékes rendezésben.
A produkció ősbemutatója 2007. augusztus 1-jén volt, a felújítást 2015. július 24-én szabadtéren mutatták be. A rendező Bakó Gábor és Vizeli Csaba.
A nézőtéren ülő fiatalok – remélem az előadás hatására – leveszik szüleik, nagyszüleik polcáról vagy kiveszik a könyvtárból Jókai Mór Az aranyember című könyvét, és elbűvöli őket az író meseszövése, ahogy a nézőket is elvarázsolta a zenés változat, amit az előadás végén tapssal jutalmaztak.
