Postafiók
Kellemes napsütésessel köszöntött ránk március másodika. Születésnapra készülődtünk. A díszterem irodalmi kávéházzá alakult: tavaszi és ünnepi hangulatot varázsoltak a kis asztalkákon elhelyezett virágok. Ha az ünnepelt köztünk lehetett volna, bizonyára csak titokban, rejtőzve, legfeljebb a karzat szegletéből figyelte volna, mi történik. Miatta jött össze ez a sok felnőtt és gyerek? Nem miatta: érte. A szerény „hallgati emberért”, a „szalontai nótáriusért”, a „ballada Shakespeare-jéért”, aki a kicsi parasztházból az Akadémiáig jutott. Élete és költészete réges-régen tananyag. De megtanulható-e az ember? Ezen a délutánon verseivel idéztük meg Arany János szellemiségét. A megemlékezést színesítették volt tanítványaink, akik elfogadták meghívásunkat. Molnár Dániel két verset szavalt, Sebők László előadásában romantikus zongoradarabok csendültek fel. Ezúton is köszönjük Nekik! Petőné Babinszky Ágnes vezényletével szerepelt az énekkar is. Nagy örömünkre megtiszteltek jelenlétükkel nyugdíjas kollégáink. Fest Attiláné Erzsike néni még egy verssel is megörvendeztette a hallgatóságot. Ez a nap volt a nyitánya azoknak a programoknak, amelyekkel iskolánk tisztelgett a költő életműve előtt. Időutazás Arannyal címmel tanulóink kutattak az interneten. A gyűjtött képekből és életrajzi érdekességekből kivetíthető előadást készítettünk, amelyet minden felsős osztály megtekintett. A hatodikos és hetedikes diákok irodalmi vetélkedőn mérték össze tudásukat. Dr. Sinkovicsné Kálmán Edina felhívására Arany-verseket illusztrálhatott, aki ahhoz érzett kedvet. „Aranyok aranya” volt a mottója az olvasóversenynek. A gyerekeknek nem volt könnyű feladat megbirkózni Arany és Petőfi levélrészleteivel. „Nem mind arany, ami fénylik” címmel vállalkozó kedvű alsósok Kántorné Hanzó Ildikó segítségével olyan szólásokat, közmondásokat gyűjtöttek és értelmeztek, amelyekben szerepel az arany szó. Arany a természetben címmel Szuhajné Elefánty Mária szervezésében, természetismereti előadás és vetélkedő keretében diákjaink növényekkel és állatokkal ismerkedtek, amelyek nevének jelzője: arany. Sokszínűen telt iskolánkban a március!
„Mi a tűzhely rideg háznak,
Mi a fészek kis madárnak,
Mi a harmat szomju gyepre,
Mi a balzsam égő sebre;
Mi a lámpa sötét éjben,
Mi az árnyék forró délben…
S mire nincs szó, nincsen képzet:
Az vagy nekem, oh költészet!”
(Arany János: A vígasztaló)
Nem tudom, kétszáz évvel ezelőtt – 1817. március 2-án – milyen időjárásra ébredtek a nagyszalontaiak, de az biztos, hogy egy kicsi házba beragyogott nap. Megszületett egy kisfiú, Arany Jánoska, akiből a magyar irodalom egyik legfényesebb „aranya” lett.
Jani Erzsébet szervező szaktanár
