Kimondva vagy kimondatlanul, de egyre inkább tényként kell elfogadni, hogy a húsvéti népszokások eltűnőben vannak. A barkaszentelésre, a kiszehajtásra, a komálásra vagy a kerepelésre már csak az idősebb generáció tagjai emlékeznek, és egyre kevesebb településen őrzik. Valamivel szerencsésebben vészelte át az utóbbi évtizedeket a tojásfestés és a locsolkodás hagyománya, bár kétségkívül ezek is látványosan megkoptak.
A sokak szerint visszafordíthatatlan folyamat ellen küzd a Tessedik Sámuel Múzeum is, több eszközzel. Az intézmény a „Gyere velünk a múzeumba!” című pályázatnak köszönhetően ingyenessé tudta tenni számos múzeumpedagógiai foglalkozását és a családi délutánjait is. A projekt ugyanis járási székelyeken működő intézményeket támogat azzal a céllal, hogy a hátrányos helyzetű településeken élő fiatalok is hozzájussanak a kulturális örökségünk fontos szeletkéihez, ezáltal hozzájáruljanak az esélyegyenlőtlenség felszámolásához.
Ennek egyik eleme volt az április 8-án rendezett családi délután is, amely a húsvéti ünnepkör köré szerveződött. A hamvazószerdától fehérvasárnapig elnevezésű hagyományőrző program az élményszerzést és az ismeretátadást párosította, a különböző érdeklődési körökre és életkorokra való tekintettel.
A nagyterem közepén ezúttal is az óriástársasjáték csábította játszani a gyerekeket, az asztaloknál pedig kopogtatók, ünnepi dekorációk és díszek készülhettek. A szervezők a legkisebbről sem feledkeztek meg. A sarokban „vad” kocsihúzó verseny és labdagurítás folyt, az utóbbi esetében stílszerűen egy kartondobozból készült nyuszi szájába kellett célozni.
– A játékos feladatokkal szeretnék hozzásegíteni a gyerekeket ahhoz, hogy megismerjék, hogy régen a paraszti világban milyen népszokásokat gyakoroltak. Természetesen nem lehet az a reális cél, hogy visszahozzuk ezeket a hagyományokat, viszont szeretnénk, hogy a fiatalok se felejtsék el teljesen őket. Emellett bízunk benne, hogy egyre több család fedezi fel a rendezvényt, együtt tevékenykednek nálunk a különböző generációk, és jól érzik magukat – foglalja össze a múzeum népszerű délutánjának céljait Horváth Mariann múzeumpedagógus.
A bejárat melletti részre ezúttal is népies motívumokkal díszített tojások hívták fel a figyelmet, alapanyaguk azonban eltért a hagyományostól. Uhljar Mátyásné, vagy ahogyan mindenki ismeri, „mézes Margó” idén balesetmentesebb oldaláról közelítette meg az ünnepkört, és mézeskalácsból készült csibével, nyuszival, báránnyal és piros tojással várta az alkotni vágyó gyerkőcöket.
– A tojásokkal nehezebben boldogulnak a gyerekek, és én is félek, hogy az óvintézkedések ellenére nehogy esetleg kisebb balesetek történjen. A mézeskalácsot ráadásul nagyon szereti a fiatalság. Megrajzolják, és gyorsan be is „puszilják”. Sokszor azt sem várják meg, hogy megszáradjon rajta a cukormáz – mondja nevetve a tojásdíszítésből népi iparművészi címet is viselő szakember.
A megfáradt látogatóknak az intézmény forró teával és kaláccsal kedveskedett, a társasjátéknál – helyes válaszért cserébe – csokitojásokat lehetett gyűjtögetni. A programon több mint százan fordultak meg, ill. a pályázat révén további ötszázan merülhettek el a húsvéti hagyományokban.
