Kereken 275 esztendeje, április 20-án született a szarvasi lelkész, tanító, népművelő, Tessedik Sámuel. Ebből kifolyólag erre a dátumra időzítette emlékülését a Tessedik Sámuel Emlékbizottság és Szarvas Város Barátainak Köre. A helyszín is autentikus volt, hiszen egykori iskolája falai közé, a napjainkban róla elnevezett múzeumba várták az érdeklődőket, hogy felelevenítsék munkásságát és az utókorra gyakorolt hatását.
A rendezvény az életútját feldolgozó szarvasi musical egyik betétdalával vette kezdetét, majd dr. Dósa Zsuzsa, a Cervinus Teátrum művészeti igazgatója idézte fel a lelkész Szarvasra kerülését, törekvéseinek nehézségeit és azt a töretlen hitet, ami egész életében elkísérte.
Dr. Lipcsei Imre, a Tessedik Emlékbizottság elnöke köszöntőjében kitért arra, hogy az ünnep már egy nappal korábban megkezdődött, mivel Albertirsán – Tessedik szülővárosának helyszínén – Fazakas László polgármester egy emlékkonferenciát hívott össze. Ennek egyik résztvevője Roszik Péter, a Magyar Biokultúra Szövetség alelnöke volt, aki sorsszerűen épp abban a házban nevelkedett, ahol a tanító született. Szarvast három személy, Lázár Zsolt esperes, Szenes János helytörténész és dr. Lipcsei Imre képviselte. A megemlékezés azonban nem záródott le, csupán a helyszíne tevődött át.
Igor Furdík, szlovákiai magyar főkonzul úgy fogalmazott, Tessedik egy „is-is” ember volt, aki ugyan külföldön szerezte meg a tudását, de hazatérve hazánkban kamatoztatta. Tehetsége számos területen kibontakozott, ismereteit pedig nem tartotta meg magának, hanem szerette volna minél szélesebb rétegeknek átadni.
– Tessedik olyan nyomot hagyott a város életében, amit nem lehet elfelejteni. Személyes életemre is nagy hatással volt – mutatott rá Babák Mihály polgármester. – Először akkor találkoztam vele, amikor a Der Landmann in Ungarn című kötetét elolvastam, amelyben a településépítésről írt. Nagy hatással volt rám akkor is, amikor szakmát választottam, ill. amikor később a településüzemeltetés irányába fordultam. Úgy gondoltam, hogy ezekkel az ismeretekkel tud az ember változtatni, és komfortosabbá tenni az itt élők életét. Adjunk hálát a Jóistennek, hogy volt egy nagy magyar ember, aki tudott tótul is, és tanított bennünket – tette hozzá köszönete jeléül.
Emlékeztetett, Tessedik tanítóként és népművelőként is gyakran szembesült az emberek „gáncsoskodásával”, és többször kudarcot kellett elszenvednie. Vállalta azonban a konfliktusokat, és mindvégig kitartott elvei mellett. Igaz, elképzeléseinek egy része életében nem valósulhatott meg, felvilágosult eszméit igazolta az utókor. Hozzátette, bízik benne, hogy Tessedik szellemi öröksége nemcsak az ő mindennapjait határozza meg, hanem sokan mások is tudnak belőle építkezni.
Továbbfűzve a szlovák főkonzul gondolatait Fazekas László, Albertirsa polgármestere megerősítette, Tessedik nemcsak a tudományterületeket illetően volt sokoldalú, hanem azokat az embereket és településeket tekintve is, amelyekre hatással volt. És köztük van szülővárosa is.
A köszöntők sorát Lázár Zsolt esperes, Tessedik templomának igazgató-lelkésze zárta. Utalt rá, hogy az egykori evangélikus lelkész öröksége még ma is velünk van, és ezt belépve az ő templomába vagy növényeit látva, nap mint nap megtapasztalhatjuk. Mindemellett azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy az ő életének mozgatórugója az Istenbe vetett hit volt, ez pedig valamennyi cselekedetét meghatározta. Életútja üzenetként szolgálhat a mai fiatalok számára is, jelezvén, bár érdemes bejárni a világot, és gyarapítani az ismereteket, utána a tapasztalatokat itthon kell gyarapítani.
Az előadások elsősorban a mezőgazdaság témakörét járták körbe. Köhler Mihály, a Tessedik Öreggazdász Egyesület örökös elnöke példákkal támasztotta alá, milyen nagy hatást gyakorolt Tessedik az életútjára, dr. Bukovinszky László nyugalmazott dékán a tessediki vízgazdálkodási koncepciót ismertette, Roszik Péter pedig a biogazda szemszögéből láttatta a népművelő hagyatékát. Zárásként dr. Molitórisz Pál helytörténész osztotta meg az hallgatósággal a lelkészt érintő írásokat. Az emlékülés végén a résztvevők az Ótemplomba vonultak, és megkoszorúzták a szülinapos szobrát.
