A tavaszi bakancsos túránk alkalmával ismét a Mátra gyönyörű tájain barangoltunk. Az extrém időjárás miatt csak május közepén szervezhettük meg a kirándulást, de aki eljött annak nagy kalandban volt része és még ajándékot is kapott.
Első helyszínünk Galyatető volt, ahol a Magyar Természetjáró Szövetség az Országos Kéktúrát népszerűsítő programokat szervezett és ennek egy része egyezett a mi elképzelésünkkel is. A Péter hegyese kilátó felé haladva több helyen pecsételtünk arra a lapra, melyet a szervezőktől kaptunk és visszafelé regisztrálva cserébe ajándékkal jöttünk el. Hátizsák, telefontartó, varrókészlet, sál szerepelt a meglepetés ajándékok között.
A 30 méteres kilátó felé haladva egyre többen emelgettük a fejünket, hogy tényleg oda kell felmenni, de egymást bátorítva, kézen fogva feljutottunk a fák fölé, a körpanorámát nyújtó kilátó tetejére. 1000 m magasan a látvány mindenért kárpótolt. Lefelé már könnyedén mentek a lépések, észre sem vettük a magasságot. Meglepetésünkre még tárogató muzsikát is hallgathattunk a kilátó tövében.
Ez a túra a magaslati helyekről is szólt. Következő helyszínünk már a Mátraszentlászló közelében lévő Vörös-kő. Bár csak 781 m magasan voltunk az erdős hegyoldalak itt is elkápráztattak. És hogy miért vörös kő a Vörös-kő, azt megtudtuk János bácsi elbeszéléséből.
A nagy túra előtt átsétáltunk Mátraszentistvánra és megkerestük a buszunkat. Az indulást készülődés, csomagolás előzte meg. Cipőcsere, pakolás a hátizsákba. Mit vigyünk? Semmi feleslegeset, de minden ott legyen, amire szükségünk van.
Du. 1 órakor elindultunk. Kellemes meleg idő, napsütés, lelkes csapat. Tehát minden megvolt. Elhagyva a település házait az erdőben több helyen felázott, vizes ösvények fogadtak minket. Hamarosan botok kerültek a kezünkbe, hogy az akadályokat könnyebben leküzdhessük. Az utunk lassan emelkedett fölfelé. Az északi oldal lejtői nagyon meredekek voltak, de délről néha olyan szép volt a panoráma, hogy egy kis pihenőre többször megálltunk, mert a táj lenyűgözött bennünket. A Szamárkőtől az utunk igen meredeken haladt tovább. Bár nem jelölte semmi, éreztük amikor a legmagasabb pontra értünk – 789 m Ágasvár.
Innen már csak pár száz méter és pihenünk. Így gondoltuk, de lefelé a meredek hegyoldal is megizzasztott bennünket. A menedékházban kicsit pihentünk majd a kávé és üdítő elfogyasztása után visszaindultunk a buszhoz.
A mai nappal ismét erősebbek lettünk. Igazi próbatétel volt néhányunknak ezen a túrán végigmenni, de megérte, mert úgy gondolom leküzdöttük saját korlátainkat. Szép volt, jó volt! Ősszel folytatjuk.
Védőné Dobrotka Edit
Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda
