A Digitális ásványtár – Természettudományos értékmentés a Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumban (NTP-MTTD-16-0030) pályázat munkájában aktívan részt vevő diákok számára szerveztünk kirándulást 2017. május 17-19. között. Szállásunkat és étkezésünket dévai testvériskolánk, a Téglás Gábor Elméleti Líceum biztosította. A program megszervezésében segítségemre volt Balogh-Botár Csaba, igazgatóhelyettes, aki földrajz szakos tanárként jól ismeri Hunyad-megye bányászatát, vizsgálta a környék meddőhányóit.
Május 17-én, kora reggel izgatottan gyülekeztünk a gimnázium parkolójában. A legrövidebb úton, a Fehér-Körös völgyében haladtunk Brad irányába. Bradon az Ásvány Múzeumot néztük meg. A felújított múzeumban, több teremben, ásványtani rendszer szerint helyezték el a világ és Erdély ásványait. A kiállítás természetesen a környékre jellemző aranybányászatra is kitér, több gyönyörű példányt csodálhatnak meg a látogatók. Bradról Dévára mentünk. Rövid pihenő után a közeli Hondol település melletti meddőhányókat kerestük fel. Az egykori bányászat nyomai még felismerhetőek, a mai bányászati területeket pedig fokozottan védik, természetesen engedély nélkül nem lehet belépni területükre. Visszatérve szállásunkra megvacsoráztunk. Az esti pihenőidőben néhányan átnézték és válogatták az itthon készített fényképeket. Megtörtént az eddigi hétszáz felvétel legjobbjainak kiválogatása és felismerhető fájl névvel való átnevezése.
Másnap reggeli után Verespatakra indultunk. Velünk tartott Balogh-Botár Csaba és Abrudbányán csatlakozott hozzánk Abrud, és egyben Verespatak református lelkésze is. Az Ő segítségével jutottunk be az I. században már működő római kori aranybányába, melynek látogatása ma korlátozott. 147 lépcsőn jutottunk le arra a szintre, ahol az eredeti, római korban kiépített, trapéz alakú járatok kezdődnek. A tíz szintben, mintegy 150 km hosszan húzódó járatok szakszerű felmérése még most is folyik. Helyi vezetőnk egy sokadik generációs aranybányász volt. Nagy szakértelemmel, angol nyelven osztotta meg velünk ismereteit. Szakmájának szeretete, szenvedélyes előadása minket is magával ragadott. A felszínre visszatérve megnéztük a római kőtárat, majd az újabb korok bányászati eszközeit is. Utolsó állomásunkon, korabeli fotókon ismerhettük meg a 100 évvel ezelőtt élt aranybányász családok életét. Egy maketten a mai külszíni fejtést is megnézhettük.
A múzeumban tett látogatás után Verespatak egyik tava mellett megebédeltünk majd túrázni indultunk. A Holló-tetőről gyönyörű kilátás nyílt a völgyre. Sajátos, szórt településszerkezet jellemzi a vidéket, ezt is megfigyelhettük.
Abrudra visszatérve tiszteletes úr bemutatta templomát. A bányászat megszűnésével sok ember veszítette el munkáját, nehéz az emberek élete. Fogy a népesség, egyre kevesebb az itt élő magyarok száma is.
A visszaúton még egyszer megcsodáltuk a Bucses sziklaszirtjeit.
A harmadik napon reggeli után elköszöntünk vendéglátóinktól és hazaindultunk. A Maros-völgyén haladtunk Lippáig, ahol felmásztunk a solymosi vár romjaihoz. A szikrázó napsütésben gyönyörű volt a kilátás. Lippáról Világos felé utaztunk tovább, ahol a Bohus-kastélyban tettünk látogatást. A település az 1848-49-es szabadságharcot lezáró fegyverletételi megállapodásról ismert. Görgey Artúr a Bohus-kastélyban írta alá a megállapodást. A kastély eredeti berendezés sajnos megsemmisült, gyakorlatilag csak az asztal maradt meg. A múzeumban emiatt Ioan Slavici román író munkásságát bemutató kiállítás látható, aki a Bohus család barátja volt.
Világosról már a határ felé haladtunk, koraeste értünk vissza iskolánkhoz. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, nagyszerű emberekkel találkoztunk.
Kituljak Eszter
