Az Evangélikus Ótemplomban kezdődött a nemzeti összetartozás napja alkalmából, a trianoni békediktátum 97. évfordulóján tartott megemlékezés, ahol Pentaller Attila református lelkész és Lázár Zsolt evangélikus esperes mellett az erdélyi származású Balázsi László, Füzesgyarmat unitárius lelkésze állt az oltár elé. Az első padsorokban Babák Mihály polgármester mellett helyet foglalt Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, dr. Szabó Ödön Bihar megye parlamenti képviselője, Zalai Mihály, a Békés megyei megyegyűlés elnöke, és dr. Takács Árpád, a Békés megyei Kormányhivatal vezetője.
– Az a világ, ahonnan jöttünk, Erdély megszentelt földjéről, nagyon megszenvedte Trianont, és szenvedi még ma is. A rengeteg fájdalom, de rengeteg reménykedés és imáink dallamai voltak azok, amik megtartottak minket, hogy kitartsunk, mert reméltük azt, hogy a mindenható Isten jó emberek támogatásával, segítségével enyhíti fájdalmunkat – mondta Balázsi László.
Himer Tünde dala és látványos előadása után, a templomi megemlékezés egyetlen szónoka Zalai Mihály, a Békés megyei közgyűlés elnöke volt, aki Baranyi István, Bihar vármegye alispánjának 1920 júniusában papírra vetett gondolatait idézte, majd a világháború végének időszakára emlékezett vissza, amikor olyannyira reális esély volt arra, hogy nagy Románia határvonalát a Tiszánál rögzítsék, hogy még a román királyi család is ellátogatott Békéscsabára, ahol parlamenti és szenátusi választásokat is tartottak.
– Békés és Bihar vármegye lakói saját bőrükön tapasztalhatták meg azt, amit a határokon túlra szakadt honfitársaink kénytelen volt az viselni 1920 után. Egy éven keresztül abban a bizonytalanságban éltek, hogy nem lehetett tudni, lakóhelyük, ahol már elindult az agitáció a Romániához tartozó csatlakozás érdekében, az idegen megszállók kezére kerül-e – emlékezett vissza Zalai Mihály.
– Megyei önkormányzatunk –emlékeztetve mindenkit a történelmi múltra– rendszeresen használja a Békés megye név mellett a Kárpát-medence szívében kifejezést, mint egy alcímet. Földrajzi elhelyezkedésünk, történelmi szerepünk, jelenlegi határmentiségünk nem csupán egy helyzet, melyben élnünk kell, de feladatokat, kötelességeket is ró ránk. Az elmúlt közel egy évszázad alatt a betelepítések és a béke szerződésben vállalt kisebbségi jogok lábbal tiprása miatt egyre fogyatkozó számú, úgynevezett szórvány magyar közösségek segítése, támogatása, kiemelt feladata kell hogy legyen az itt élőknek. Szarvas város a történelmi Magyarország középpontja. A földrajzi koordináták önmagukban is üzenetet hordoznak. Amíg itt élünk és ősi honszerző mondánkra nevével mindig emlékeztető Szarvason ülhetünk össze és magyarul emlékezhetünk, addig –Szabó Dezső szavaival élve– felelősek vagyunk minden magyarért a Kárpát-medencében. E felelősséget akkor viseljük jól és hasznosan, ha erről keveset beszélünk és hatékonyan cselekszünk, ha nem hangos kardcsörtetéssel és hőzöngéssel, hanem egyéni és nemzeti hibáinkat és hiányosságainkat ismerve, és azokat folyamatosan kijavítva, kiemelkedő egyéni teljesítményekkel, leleményességgel, műveltséggel, jól szervezett közösségekkel, gazdasági erővel segítjük nemzettársainkat – jelentette ki a megyegyűlés elnöke.
Zalai Mihály visszaemlékezése után a tömeg a Történelmi emlékúton Magyarország közepéhez vonult, ahol elsőként Babák Mihály, Szarvas város polgármestere mondott beszédet, majd dr. Szabó Ödön, Bihar megye parlamenti képviselője a határon túlra szakadt magyarság nevében szólt a megemlékezőkhöz.
– Az gondolom, hogy teljesen más lelkülettel lehet beszélni az anyaországban Trianonról és határon túl Trianonról. 100 év távlatában akkor, amikor itt önök gyermekeiket minden ősszel beírathatják az iskolába anélkül, hogy meg kelljen küzdeni azért, hogy magyarul tanuljanak vagy tanulhassanak, Nagyváradon, Érmelléken, Székelyföldön és a szórványban minden egyes iskolakezdésnél külön harcot vívunk egy osztályért, egy teremért, egy tanítónői állásért, egy óvodai csoportért – fogalmazta meg a Trianon okozta mindennapos nehézségek értelmezésében levő különbözőségeket határon innen és túli nézőpontból.
– Nem érthető az, hogy mit jelent testen kívüli lélekként élni – mondta a bihari képviselő, majd kijelentette: Nagyon sokat jelent nekik az, hogy az anyaországból figyelemmel kísérik mindennapos küzdelmüket, amit magyarságuk fenntartása érdekében folytatnak, és nem csak figyelik, hanem támogatják, hogy ez a lélek tovább éljen, “mert mint tudjuk, lélekből lehet test, de test nélküli lélek nincsen”. “És volt olyan, amikor az anyaország ezt a feladatát nem látta át, nem vállalta, nem tette”, utalt a 89 előtti időkre, illetve a 2004. december 5-i szégyenletes népszavazásra.
– Vétkezni négy formában lehet: gondolattal szóval cselekedettel mulasztással – idézte fel öreg plébánosa szavait, aki azt is megtanította neki, hogy legtöbb esetben mulasztással vétkezünk, mert a legnehezebb cselekedni.
Dr. Szabó Ödön megköszönte Lázár János miniszternek, hogy nem mulasztották el összekapcsolni a testet a lélekkel, és az első adandó alkalommal, amikor lehetőségük adódótt rá, kiköszörülték a 2004. december 5-én esett csorbát.
Lázár János elmondta, hogy távolról jött ismerősei, akik eleinte nem értik hogy miért akkora fájdalom Trianon a magyarok számára, a számokat megismerve egyből felfogják.
– A harag és részrehajlás nélkül ítélő, messziről jött idegen már a szikár tényekből is megérti, hogy Trianon nem lezárta, hanem fenntartotta a háborút, hiszen az első világháború utolsó nagy ütközete volt. Az utolsó nagy csata, amiben a magyaroknak embertelenül, hátrakötött kézzel kellett a túlerővel szemben megvédeni azt, ami Isten és ember előtt évszázadok óta az övék volt – jelentette ki.
– A trianoni diktátum bizony Magyarország fájdalma, de egész Európa bűne, és az egész nyugati világ szégyene. Az volt és az is maradt. Maradt, Magyarországot ugyanis az elmúlt közel száz évben még soha senki meg nem követte Trianonért – fogalmazott a miniszter, aki elvárná Clemeceau mai utódjától, vagy a most megválasztott Emmanuel Macrontól, hogy megtegye, mert mint mondta, mint Európa egyik legfontosabb hatalma vezetőjének meg kellene értenie, hogy “nekünk, magyaroknak többé nem elég azt mondani, hogy Trianon helyett vigasztalódjunk Schengennel.
– Mi, magyarok, békeszerető és józan nép vagyunk. Ma nem akarunk határrevíziót, s pláne nem akarunk etnikai feszültséget. (…) de a revíziós igényeinkről ha lemondanánk is, még nem jelenti azt, hogy újabb száz évig eltűrjük a provokációkat, nemzeti érzékenységünk újabb és újabb megsértését és meggyalázását, és azt, hogy senki, de senki nem törleszt semmit a velünk szemben fennálló trianoni adósságból. Igenis, ma is mondhatjuk, hogy: Igazságot Magyarországnak! – jelentette ki.
– Az nem járja, hogy Európa és a szomszédos államok vezetői csak annyit tudnak mondani erre a történelmi igazságtalanságra, hogy a magyaroknak ideje volna végre túllépniük a régi sérelmeken, hagyjuk ezeket a régi dolgokat! Elég ezekből az álszent, lekezelő mondatokból. Közelít Trianon századik évfordulója. Ez pedig nem a felejtésre ok, mert mi nem felejtünk. Nem, nem, soha. Az évforduló arra ok, hogy végre rendezzük közös dolgainkat, hogy Magyarország és a magyarság jóvátételt, ha nem anyagi, hát legalább erkölcsi jóvátételt kapjon a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságáért, melynek ez a nép a legnagyobb kárvallottja volt, és bizonyos értelemben a mai napig az is maradt. Igazságot Magyarországnak, igazságot és tiszteltet minden magyarnak! – fejezte be beszédét Lázár János.
A megemlékezés során közreműködtek Szemerédi Bernadett, a Cervinus Teátrum művésze és a Tessedik Táncegyüttes tagjai.
A megemlékezést koszorúzás zárta.
