Hegedűs Éva
Egy tipikus toscanai és egy dél-alföldi település találkozása történt kereken tíz éve, 2007-ben. A szőlőlugasokkal övezett, napsütéses kisváros egy szerencsés véletlennek köszönhetően bukkant Szarvasra, mégpedig egy olyan személyen keresztül, akit mindkét kultúrához szoros szálak fűzik.
– 2002-ben kerestek meg a bucinei egyesület képviselői, és megkértek, hogy vegyem fel a kapcsolatot a szarvasi önkormányzattal. Érdeklődtek táncegyüttes iránt is, így nagy örömmel fogadták a településen működő Tessedik Táncegyüttes hírét. Ezt követően először az olaszok látogattak el Szarvasra, majd néhány évvel később egy magyar delegáció is részt vett a bucinei régiók fesztiválján. Szép standdal készültek, szilvalekvárral, kolbásszal, pálinkával és süteményekkel kínálták meg a látogatókat, azóta pedig minden évben kölcsönösen vendégül látják egymást – ecseteli a kapcsolat kibontakozását a fesztiváli forgatagban a szarvasi gyökerű Tímár Andrea, akire 17 éve Olaszországban talált rá a szerelem. Azóta férjével és három gyermekével kinn él a festői szépségű környezetben, és időközben az állampolgárságot is megszerezte.
A szarvasi delegáció legutóbb május 26-án utazott az 1300 km távolságra fekvő vidékre. A 18 fős küldöttség sorai között utaztak Földesi Zoltán és Gombár Györgyné önkormányzati képviselők, a Tessedik Táncegyüttes táncosai három zenész kíséretében, valamint a Szarvasi Gyermekélelmezési Kft. munkatársai is.
A 16 órányi utazás megpróbáltatásait többszörösen kárpótolta a vendégek elé táruló látvány. A leanderekkel és olajfákkal körülölt vidék sok-sok aprócska ékszerdobozból épül fel, amelyet a gondosan ápolt kertek és virágzó házsorok jelentenek. A helyi focipálya mellett elhaladva úgy tűnik, az olaszok szünet nélkül hódolnak nemzeti játékuknak, hiszen ritka az a napszak, amikor ne edzések vagy mérkőzések életképei elevenednének meg a járókelők szeme láttára.
A bucinei fesztivált – Festival delle Regioni – már 14. alkalommal rendezték meg település szívében, amelyre a huszonnégy olaszországi régión kívül ez alkalomból hat külföldi ország is meghívást kapott. Franciaország, Horvátország, Svédország, Albánia és Románia mellett a magyarországi küldöttség is színpadra lépett, és ünnepélyes megnyitó keretében tolmácsolta a Békés megyei kisváros vezetésének üdvözletét, valamint ajándékcsomagot nyújtott át Bucine polgármesterének és a szervező Virágos Bucinéért Egyesület – Bucine un Comune in Fiore – képviselőjének. Egyúttal viszonzásként Földesi Zoltán átadta meghívását a XX. Szarvasi Szilvanapokra is, amelyik idén szeptember 8-10-e között kerül megrendezésre.
– Tudnunk kell egymás kultúrájáról. Mi nagyon büszkék vagyunk a saját magunk történelmére és a kulturális örökségünkre, de azért látnunk kell azt is, hogy az egyetemes kultúra része mindaz, amit itt láthatunk. De emellett is van mit tanulnunk ettől a nemzettől. Vannak dolgok, amik fontosabbak, mint a napi rutin és az állandó hajtás, és ezt jó lenne átvenni tőlük. Természetesen nem azt mondom, hogy lazán kell felfogni az életet, de meg kellene értenünk, mivel csak egy életünk van, hogy nem kell mindig rohanni, és többet kell magunkra figyelni. Magyarország túlpolitizált, vagyis nem múlik el úgy nap, hogy valamilyen formában ne essen szó a nagypolitikáról. Itt az emberek civil életet élnek, és messze elkerülik a politikát. Ezen is érdemes lenne elgondolkodnunk – osztja meg az utazások során levont következtetéseit Földesi Zoltán vezető főtanácsnok, stílszerűen egy olasz kávé társaságában.
Gombár Györgyné először kísérte el a delegációt. Őt is lenyűgözték az ország természeti szépségei, de emellett elismerően szólt az itt élő emberek nyitottságáról és vendégszeretetéről is.
– Fontosnak tartom, hogy a találkozások mellett a gazdasági kapcsolatot is erősítsük. Továbbá a két ország civil szervezetei és intézményei között is el tudok képzelni egy szorosabb együttműködést. Ez utóbbira már több testvértelepülés jó például szolgál, meglátásom szerint ezt ki lehetne terjeszteni akár Olaszországra is – vélekedik, miközben elégedetten szemléli, hogy egyre több kíváncsiskodó veszi körbe a magyar standot.
A Szarvasi Gyermekélelmezési Kft. ezúttal is kitett magáért. Sajnos biztonsági előírások miatt a szabadfőzést néhány éve megtiltották, ezért a gulyásleves készítéséről le kellett mondaniuk. Helyette azonban ínycsiklandozó hazai terülj-terülj asztalkámmal, szalonnával, tepertővel, füstölt kolbásszal, töltött húsokkal, szilvalekváros papuccsal és hókiflivel, újdonságként pedig hurka-kolbásszal kedveskedtek a fesztiválozóknak. Természetesen nem hiányozhatott az asztalról a magyaros „grappa”, azaz a pálinka sem, amely alkoholtartalmát tekintve legalább 20 fokkal meghaladta olasz testvérét, okozva ezzel némi meglepetést a kóstolóinak.
– Mindent megkóstolnak. Szeretik pl. az erőset, annak ellenére, hogy ők ilyesmit nem nagyon esznek. A cseresznyepaprikának azonban mindig sikere van. Igaz, hogy sziszegnek hozzá, de szeretik az ízeinket, és szívesen jönnek a sátrunkhoz – összegzi a tapasztalatokat Rónyai Ágnes, a Gyermekélelmezési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. – Nagy munka, kevés a szórakozás, de nem is ennek van itt az ideje, hanem hogy megmutassuk, milyen a magyar gasztronómia, és hogy mi hogyan élünk – teszi hozzá, majd siet vissza a standhoz, hogy folytassa az előkészületeket.
A magyar kultúrából a Tessedik Táncegyüttes hozott ízelítőt, akik több helyszínen felléptek. Május 26-án délután először egy helyi idősek otthonába látogattak el, majd több színpadon is megmutathatták a magyaros virtust.
– Főleg erdélyi táncokat táncoltunk, Mezőségről, Kalotaszegről, de emellett azért a dél-alföldi tájegység jellegzetességeit is bemutattuk. Az éjszaka során ráadásként egy fakultatív táncolás is kialakult az egyik vendéglátó egység körül, és kb. 2-300 ember verődött össze megnézni, hogy a három magyar fiú hogyan „csapásol” – mondja másnap reggel kissé fáradtan ifj. Csasztvan András, a tánckar vezetője.
A táncosok vasárnap délben, a rekkenő hőségben búcsúztak el a fesztiváltól, a hálás közönség ovációjától övezve. Legközelebb a két nemzet szeptemberben találkozik, a XX. Szarvasi Szilvanapok keretében.
