Nomen est omen, vagyis nevében a sorsa. Az állítással lehet ugyan vitatkozni, de azzal talán már kevésbé, hogy akadnak olyan magyar vezetéknevek, amelyekkel bizony nehéz kitűnni a tömegből. Ezek közé tartozik a Kovács, amit például ha az Attila keresztnév követ, az érvényesüléshez vezető első lépések egyike kétségbevonhatatlanul egy figyelemfelkeltő írói álnév keresése. Így született meg Holden Rose, amelyből a későbbi szerző a Holdent Salinger Zabhegyezőjéből kölcsönözte, míg az utótagot egyszerűen az alapján választotta ki, hogy egyszerű és jól megjegyezhető legyen.
Az író június 1-jén egy egész napot Szarvasnak szentelt. A délelőtt során a Szlovák Általános Iskolában és a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskolában tartott rendhagyó irodalom órát, délután pedig a Városi Könyvtárban találkozott a gyermek és felnőtt közönséggel. A sokat látott szerzőről kiderült, széleslátását részben annak köszönheti, hogy az élet számos területébe belekóstolt. Mint bemutatkozásában is olvasható: „volt már biztonsági őr, telefonos szupportos, kábelhúzó, katona, rendező, asztalos, rendszergazda, vokalista, kőművessegéd, zeneszerző, eladó, grafikus, újságíró, tanár, vágó, szövegíró, és marketing izét is csinált. Aztán írt egy könyvet, az lett a címe: Sárkány kétszer, de nem kellett senkinek, úgyhogy írt még egyet.”
Az első könyve azonban vízbe dobott kőként hatott, és egyre több kiadóval került kapcsolatba. Ezek egyike tervezett egy 8-12 éves korosztálynak szóló detektívregényt kiadni, ami a mai divathullámmal ellentétben a valóságon alapszik, nincsen benne semmiféle rendkívüli képesség, sem pedig varázslat. A szárnyait bontogató író megragadta az alkalmat, és három héten belül megszületett a Howard Matheu különös esetei sorozat első kötete, ami elnyerte a kiadó tetszését.
– Még most sem érzem igazán, hogy ez az én utam. Szeretem csinálni, és szerintem az nagyon fontos, hogy az ember szeresse csinálni, amivel napi szinten foglalatoskodik. Az írásban az a jó, hogy reggel nekiállok, és fáradtság nélkül estig tudom csinálni. Élvezem, amíg csinálom. Amikor megírtam az első regényemet, pontosan ezt éreztem, és ezt újra és újra át szerettem volna élni – mesél arról a különös bűvkörről, amit az írásban megtalált. – Ehhez érkezik még egy másik érzés, ami akkor kezdődött, amikor elkezdtem egyre sűrűbben találkozni azokkal a gyerekekkel, akik olvassák ezt a könyvet. Ezáltal teljesen új, váratlan tapasztalatokra tettem szert.
A különös esetek száma azóta öt kötetre duzzadt, amit számos novella és egy hangoskönyv is követett. A főszereplő, Howard egy nyolc és fél éves kisfiú, akinek mindig van egy kérdése. Kombinál, csapong, fantáziája pedig különös helyzeteket, olykor izgalmas kalandokat teremt. Kovács Attila elárulta, a figura valamelyest gyermekkori énjét tükrözi, a történet szálának szövéséhez pedig gyakran elegendő visszanyúlnia erre az időszakra.
A fantáziadús detektívregényeknek egyúttal több nem titkolt céljuk is van. Kovács Attila szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy a felnövekvő generációkból értő olvasó váljék. Ehhez pedig az olvasáson keresztül vezet az út. Emellett – ha ne is túl didaktikusan – minden kötetben megjelennek az igazi értékek, és esetlegesen azok a veszélyek is, amelyeknek a mai generáció leginkább ki van téve.(A sorozat ötödik kötete, a Hófehér kelepce jelenleg tesztelés alatt. A hét éves hallgatóság hahotáiból és olvasásra unszolásából az derül ki, a nyughatatlan kisfiú, Howard Matheu hozzánk is végérvényesen beköltözött. – szerk.)
