Hegedűs Éva
Kötelesség, kedvtelés, szerelem – ezeknek a jelzőknek mindegyike igaz a Szarvasi Krónikára, legalábbis szerkesztők szemszögéből. Az 1988-ban útjára indult periodikát először dr. Tóth Lajos főiskola tanár szerkesztette, váratlan halála azonban új kihívások elé állította a szerkesztőbizottságot. S talán épp az említett tulajdonságokra volt szükségük a szerzőknek ahhoz, hogy kiadvány tavaly már a 30. születésnapját ünnepelhesse, május végén pedig napvilágot láthasson a legújabb szám.
– A Tessedik címer a mi emblémánkká vált, ezt még dr. Tóth Lajos választotta ki. A címlapon lévő betűtípust is megőriztük, egyedül az alsó része változott meg némileg az évek során. A szám után egy perjel volt, ami nem tetszett, ezért ezen módosítottunk. A színekből pedig időközben kifogytunk, ezért úgy határoztunk, hogy ha az egyes szám kék volt, akkor legyen a tizenegyes is kék. A most megjelent 31. is ilyen színű – mesél dr. Kutas Ferenc felelős szerkesztő azokról az apró finomításokról, amelyeken minden bizonnyal a legtöbb olvasó tekintete átsiklik.
A több mint 200 oldalt magába foglaló kötet állandó fejezetei között ezúttal is megtalálható a Jelenidőben, a Múltunkat idézve, az Elődeink életéből, az Elfelejtett szarvasiak, az In memoriam, zárásként pedig az előző évben megjelent szarvasi könyveket, füzeteket, valamint a tavalyi év történéseit összefoglaló Szemle rovat.
A Jelenidőben fejezet hagyományosan az elmúlt év kitüntetettjeit kronologizálja, több mint 50 díjazottat felsorakoztatva. Emellett szó esik benne a város legnagyobb adófizetőiről, a szarvasi tűzoltóság 125 és a NACSE 25 évéről, valamint dr. Búzás László és dr. Müller Tibor is felidézik életútjukat. A rovatot Itámár Jáoz-Keszt verse zárja.
Az idei szám központi témája visszatérően a szarvasi oktatástörténet, amely öt írást tartalmaz. Az apropóját Fertig Alajosné kézírása adta, amelyben a szarvasi állami elemi iskola történetét eleveníti fel. A két világháború között működő intézmény volt az egyetlen, amely akkoriban állami fenntartású volt, a többi egyházi kezekben volt. Hosszas kutatómunka és jó néhány segítő személy közreműködésével végül fény derült született Ploy Hermin és férje Fertig Alajos, egykori gimnáziumi tanár személyére, és több fényképes illusztrációra is sikerült szert tenni.
Mindemellett ebben a fejezetben kap helyet dr. Lesfalvi Tibor folytatásos disszertációjának részlete, dr. Lipcsei Imre írása, amely a Szarvasi Evangélikus Tanítóképző működését meséli elé a Trianon utáni Magyarországon. Ehhez kapcsolódnak Csapó Imréné Vaskor Anna gondolatai, aki a tanítóképzőben eltöltött négy évét eleveníti fel. Az objektív-szubjektív tematikához jól illeszkedik Demeter Istvánné Mikolay Edit visszaemlékezése is, aki négy évig az állami elemibe járt. A fejezet kereteként Lelkes Pál korrajza szolgál, amely a szarvasi tanyasi iskolák életébe enged betekintést, immár 15. alkalommal.
A krónikát ezúttal is több ízben az élet szerkesztette. Ezt igazolja többek között egy elsárgult, „ismeretlen” dokumentum is, amelyre egy régi ház padlásának takarítása közben bukkantak rá. A kétségbeesett hangvételű kiadvány szerzője Pozsonyban élő, korábban saját akaratából áttelepülő magyarországi szlovák, aki csalódással élte meg döntésének következményeit. A korhű, figyelmeztető szavak a Múltunkat idézve fejezetben olvashatók.
Bese Imréné esetében hasonlóképp húzta keresztül a szerkesztői szándékot a „legnagyobb rendező”, a sors. Marika néni ugyanis 2010 óta osztotta meg rendszeresen visszaemlékezéseit a krónika olvasóival, legutóbb pl. a Kondacs család életét idézte fel a II. világháborút követően. Ő maga is szörnyű csapásokat szenvedett el élete során: mindhárom fiát el kellett temetnie, valamennyit közlekedési baleset következtében. Idős korát öt unokája és tizenegy dédunokája szépítették meg, és megélte két ükunokája születését is. Az Úr tavaly karácsony előtt szólította magához, lezárva ezzel végtelennek tűnő meséinek sorát.
A 31. krónika továbbá megerősítése annak is, hogy gyakran a huszonnegyedik órában kerülnek elő olyan emlékek, amelyek a település múltjához szorosan kötődnek. Ilyen pl. Tóth Imre vagy dr. Nádor Jenő munkája, amelyben jellegzetes szarvasi közembereket idéznek meg. A szarvasi gimnázium nyugdíjas igazgatójának emlékei egyébként kéziratban maradtak, egyelőre kiadásra várnak. Az elfelejtett szarvasiak között pedig dr. Zsilinszky Mihály, Bartos Pál és Vitális István alakja elevenedik meg.
Az In memoriam részben két meghatározó személytől, dr. Sipos Andrástól és Litauszky Györgytől búcsúznak el a szerkesztők.
A Szarvasi Krónika 31. száma már megvásárolható a Szarvas és Vidéke szerkesztőségében, a Városi Könyvtárban, a Debi ABC-ben, a Líra Könyvesboltban, valamint a járási és a polgármesteri hivatal épületében.
