A Vízi Színház színpadán hetedik éve látható a Vers a víz fölött sorozat. Hétfőn este az idei évad első előadói Buzogány Márta és Frech Zoltán, a Gödöllői Erzsébet Királyné Színház művészei voltak, akik Székelységek című műsorukkal álltak színpadra Buzogány Béla rendezésében. Az este háziasszonya dr. Hanyecz Katalin, az Arborétum igazgatója volt.
Az estét egymástól független írásokból, dalokból állították össze, amiket az kapcsolt össze, hogy a székely embert állították a középpontba. Az este kerete nagyon meghitt, megható. Nyitásként a Rege a csodaszarvasról című monda hangzott el, zárásként a magyar Himnusz prózában Frech Zoltán, a Székely himnusz énekelve Buzogány Márta tolmácsolásában egyszerre – felemelő érzés volt.
Az est folyamán felcsendülő népdalok mellett komoly és vidám prózai művek, részletek hangzottak el: Szélyes Sándor: Székely karácsony, Nyírő József: Mert van fa, Sütő András: Advent a Hargitán, Fekete Vince: Székelyföldi bajok és szerencsétlenségek. Hallhattuk még Kriza János balládáját is, majd Tamási Áron: Székely fás, Buzogány Béla: Asszony, ember, Molter Károly Fajmérce című írását. Reményik Sándor, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő költőjének Petrovics ítél című versét is előadták a művészek. A jól szórakozó közönség nem akarta elengedni Buzogány Mártát és Frech Zoltánt, hosszú tapssal köszönték meg a két előadónak az estét.
Reményik Sándor: Petrovics ítél
Az apja szerb, az anyja tót –
De örök vizek ringatták mienkké
A roppant óceánjáró hajót.
Jött a Vér ködös partjai felől,
S a Lélek végtelenjébe veszett.
Árbocán magyar zászló lebegett.
Mi az, hogy szerb?
Mi az, hogy tót?
Mi az, hogy faj?
Mi az, hogy vér?
S mi az a Tűz és mi az a Titok,
Mely mindenen keresztül
A szívig ér?
Mi vegyül el a fajban és a vérben,
Hogy megcsendüljön halhatatlanul
A legmagyarabb magyar költeményben?
Minket, akiknek minden porcikája
Az ő dalai mámorától reszket –
Minket ma név szerint és vér szerint
És ezerféleképpen elemeznek.
A dédapánknak neve mi is volt?
A dédanyánkba a vér honnan folyt?
Az őseinkben fel hetedíziglen
A fajtisztaság mekkora is volt?
És név szerint és faj szerint
És vér szerint
Járnak iskolába gyermekeink.
És bolygatják a Tüzet és a Titkot
És szétszórják a Tüzet és a Titkot
Új törvények szerint.
És megcsapolják most a székely vért
– Minden kis csöppje drága gyöngyöt ért –
És kimutatják csalhatatlanul
Nagy, rettenetes vegyi tudománnyal:
Más vér ez – nem rokon a magyarsággal.
Hát jól van, jól van – ezt is elviseljük.
Mert falra hányt borsó ez is.
Ál-tudósok kezén játék-kavics.
Fent, a legfőbb Semmítőszékben
Ül minden földi bíróság fölött
Ama más néven ismert Petrovics.
Mi legfőbb bíránk minden faji perben:
A vér: a semmi. A Lélek: a Minden.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
