Postafiók
A Rákóczi Szövetség június 4-ei Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából meghirdetett Diákutaztatási Program támogatásával a 9. C osztály három napot tölthetett Déván. Az utazásról diákok készítettek beszámolót:
2017. június 10-én 7 órakor nagy lelkesedéssel indultunk el a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium elől Nagyszalontára. Meglátogattuk a Csonka-tornyot és Arany János életéről szereztünk érdekes információkat. Láthattuk pipáit, híres könyves szekrényét és kedvenc karosszékét. A Csonka-toronyban tett látogatás után elsétáltunk az Arany portához is. A rövid séta Nagyszalonta több híres szülöttjének lakóháza előtt vezetett minket. Következő utunk a Medvebarlanghoz vezetett. Itt gyönyörű cseppköveket láthattunk, melyekről Kituljak Eszter tanárnő sokat mesélt. Megcsodálhattuk a különféle cseppkőformákat, amiről a tanév során tanultunk. Sokan közülünk még nem jártak cseppkőbarlangban, így nekik még érdekesebb volt ez a túra. A hegyről lefele jövet különleges árukat áruló árusok portékáikból válogathattunk. Egy hosszú és zötyögős út után Dévára, a szállásunkra érkeztünk.
Szállásunk a Téglás Gábor Líceum kollégiumában volt. Miután szobáinkat elfoglaltuk, játszhattunk a műfüves focipályán. Itthonról vittünk focilabdát, és a fiúk és a lányok is nagy lelkesedéssel fociztak. Az osztály többi része a padokon ülve szurkolt. Vasárnap az esti program is a foci volt, de akkor már a helyi kollégisták megérkeztek és így tudtunk velük meccset játszani. Az is jó volt, hogy mindkét csapatban voltak helyi gyerekek és az osztályunkból focisták. Nagyon jó kis meccset játszottunk velük.
Első este még mielőtt egy kis sétát tettünk a városban, megvacsoráztunk. A rántott sajtot mindenki jó étvággyal ette a hosszú út után. Vacsora után elsétáltunk a közeli élelmiszerboltba és megálltunk a pizzéria előtt, hogy az ingyenes internetet kihasználva mindenki haza tudjon üzenni. Az estét beszélgetéssel és társasjátékkal töltöttük. Mivel mindenki nagyon fáradt volt a kimerítő út után, éjfél után nem sokkal álomba szenderedtünk.
Másnap, a reggeli után rögtön egy ókori romvárosba látogattunk el. Sarmizegetusa része volt a nagy római birodalomnak és itt, ezen a helyen egy egész város épületmaradványait láthattuk. Először a múzeumban megnézhettük a tárgyi maradványokat, a római katonák felszerelését, a nők és férfiak tógájának díszítő tűit, a padlófűtés és a csatornázás megmaradt darabjait. Érdekes volt megismerni, hogy a gyerekek hogyan tanultak akkoriban. Az eszközök mások voltak, de talán a gyerekek hasonlóak voltak hozzánk. A múzeum megtekintése után kimentünk a romokhoz. Hátborzongató volt elképzelni a gladiátorokat a küzdőtéren. Az amfiteátrum közepén még egy tisztító rendszert is kialakítottak, hogy lemossák a vért. Ezután végigsétáltunk a kövezett úton a városba. Nagyon érdekes volt visszaemlékezni az ókori rómaiakra.
Ezután egy túra következett. Megmásztunk egy kisebb hegyoldalt, hogy Kolc várához érjünk. Nagyon megérte a kifullasztó gyaloglás, mert a kilátás gyönyörű volt, bár a Retyezát felhőbe burkolódzott. A bátrabbak a várrom rejtett részeit is megnézték. Mindenki nagyon büszke volt magára, hogy ezt a túrát megtettük, mert alföldi gyerekek lévén, nem sokszor van alkalmunk a hegymászásra. Kolc vára után fáradtan és nagyon éhesen érkeztünk Csernakeresztúrra, ahol már terített asztallal vártak ránk. Házias húslevessel és nagyon finom, puha sült hússal vendégeltek meg minket. A desszertet, a túrós lepényt, pár perc alatt eltüntettük a tányérokról. A nagyon finom és kiadós ebéd után a házigazda, Nisztor István a helyi tájházba invitált minket. Itt mesélt nekünk a bukovinai székelyekről. Elmondta történetüket, viszontagságos életüket és vándorlásukat a Kárpát-medencében. Mindenki figyelmesen hallgatta, mert a házigazda nagyon színesen és érdekesen foglalta össze ennek a népcsoportnak a történetét. Megállapítottuk, hogy egy nép akkor tudja túlélni a viszontagságokat, ha a családban sok gyerek születik, mert a gyerekek tudják továbbvinni a családi hagyományokat és értékeket. Megtapasztalhattuk, hogy a Hunyad megyében élő szórvány magyarság a családi összetartozás révén maradhatott fenn. Pista bácsi arról is mesélt, milyen fontosak a mi március 15-ei látogatásaink is. Jelenlétünkkel növeljük az ünnepségeken résztvevők számát, erősítjük a Déván élőkben a nemzeti összetartozás érzését.
A csernakeresztúri látogatás után Vajdahunyad reneszánsz várkastélyát tekintettük meg. A felújított várban letekinthettünk a mély kútba, megnéztük a lovagtermet, a bástyát, a lakótermeket, a börtönt és a kínzókamrát is. Nagyon emlékezetes volt a Hunyadiak egykori várkastélyában sétálni.
Másnap a reggeli és a búcsú után hazafele indultunk. Mielőtt még elhagytuk volna Dévát, meghódítottuk a várat. Siklóval felmentünk a várdombra, ahonnan letekintettünk a síkságra. Igaz, előbb még meg kellett várnunk, hogy a felhők felszálljanak. Utána megláttuk a Kenyérhegyet, ami előtt a Kenyérmezei csata zajlott és azonosítottuk az előző napokban megismert helyeket és épületeket Déván. Hazafelé menet félúton még egy túrát tettünk a Lippához tartozó solymosi várromhoz, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Marosra és a környező területekre. Ezután jókedvűen hazaindultunk. Fáradtan, de sok-sok élménnyel és szép képekkel gazdagodva értünk haza.
Fabó Csenge, Opauszki Kata és Hegedüs Dorina 9. C
