Postafiók
Verőfényes nyári nap délelőtt tíz órája, amikor összegyűltek, szép ruhát öltöttek, kicsit kiléptek a hétköznapok malomkerék forgásából… Ünnepelni gyűltek össze, számukra rendkívüli, és különleges alkalomból. Nem csupán azért, mert gyermekek ballagtak, hanem a ballagókkal együtt, a Gyakorló Általános Iskola is elért életének egy szakaszának a végéhez. Öröm, és meghatódottság áradt minden percből, hogy ezt a pillanatot is megadta az Isten.
Az iskola történetének első ballagó nyolcadikosai, a Gyakorlós polgárok dísz-sorfala között, az intézmény zászlaját követve vonultak a tiszteletükre rendezett búcsúztató, elköszönő ünnepélyre. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Szövényi Zsolt, az Emberi Erőforrások Minisztériumának nyugalmazott főosztályvezetője, ft. Dr. Kozma Gábor rektor képviseletében is Dr. Lipcsei Imre dékán, főiskolai tanár, Dr. Fest Sarolta dékánhelyettes, főiskolai tanár, Szakács Mihályné dr. nyugalmazott főigazgató, főiskolai tanár, Hodálik Pál, Szarvas város alpolgármestere, Földesi Zoltán vezető főtanácsnok, ft. Seidl Ambrus atya, a Szent Klára Római Katolikus Plébánia plébánosa, és a GFF békési középiskolájának igazgatója, Szlota József főiskolai mesteroktató, Szarvas város oktatási intézményvezetőivel, társintézményeinek vezetőivel.
Nemzeti imádságunk közös eléneklését követően a Gyakorlóóvodások vidám, színes műsora csalt mosolyt a résztvevők arcára, tették könnyű-nehézzé a búcsú pillanatait. Szövényi Zsolt főosztályvezető beszédében a meghatottsággal küzdve emlékezett vissza az alapítás pillanataira, annak a fontos momentumnak a percére, amikor egy felsőoktatási intézmény köznevelési intézmény létesítését határozta el, a már meglévő Gyakorlóóvodájának szakmai kiteljesítésének folytatásaként. Méltatta az elmúlt évek szakmai megújulását, vezetői törekvéseit, azt a példaértékű összefogást, amit a szarvasi campus valósít meg, valódi szolgálójaként a hazai pedagógusképzésnek. „Gyakorló nagypapaként” elérzékenyült mondatokat osztott meg a közösséggel, úgy is mint nagyszülő, és úgy is, mint egyik „bábája” a Gyakorlóintézménynek. Dr. Lipcsei Imre dékán, főiskolai tanár visszaemlékezett az indulásra, a felső tagozat indításának „viharos” pillanataira. Elismerően szólt a Gyakorlóintézmény vezetésének munkájáról, azokról az eredményekről, amelyeknek picinyke mozzanata volt a mai ballagás. Büszkeségének adott hangot, a Kar nevében is, hogy ezt a napot közösen ünnepelheti a mindennapokban összefonódó két intézmény. Ezt a polgári-keresztényi és modern módszertani küldetést megőrzendőnek tartotta, és a fenntartó főiskola nevében is elismerően szólt azokhoz a családokhoz, akik hittek és bíztak az intézmény vezetésében, munkatársaikban, és „úttörői” a Gyakorló Iskola kiteljesedésének.
Zelenák Zénó első osztályos tanuló Békés Márta Iskolabolygó versével búcsúzott, újbóli mosolyt csalva a résztvevők arcára. Tolisz Teodóra és Tóth Etele a felcsendülő komolyzenei dallamok kíséretében búcsúztatták a nyolcadikosokat saját gondolataikkal, valódi érzelemhúrokat pengetve. Groditzki Anna szavalatával, az Add tovább! című verssel köszönt el a ballagó diákoktól. És újra felcsendültek Bach finom muzsika-játékai, és Kasik Ákos és Tóth Eszter nyolcadik osztályosok köszöntek el tanáraiktól, az intézmény munkatársaitól, szüleiktől. Egy szál virággal búcsúztak a ballagók, köszönetüket szavakba öntve, virágba sűrítve, szüleiktől, édesanyjuktól, édesapjuktól, illetve az intézmény valamennyi dolgozójától. Ft. Seidl Ambrus atya egy apa intelmeit fogalmazta meg történetével, és a ballagó tarisznyákban lapuló mézeskalács szívek mellé levélként is elküldte útravalónak. Könnyeivel küszködve tett eleget „feladatának”, amikor Szarvas város alpolgármesterével közösen Hodálik Pál úrral leleplezték az intézmény történetének első ballagó nyolcadik osztályának nagy méretű emléktábláját, amelyen név szerint szerepel az egyházmegye püspöke, Dr. Kiss-Rigó László, a Gál Ferenc Főiskola nagykancellára, Dr. Kozma Gábor rektor, a Gyakorlóintézmény igazgatósága, a ballagó gyermekek név szerint, és az a Don Bosco-i üzenet, ami az iskola jelmondata is egyben. Az emléktáblát megáldotta Ambrus atya, majd közös könyörgés, imádság követte az ünnepi pillanatot.
Az iskola zászlóját az intézmény kiváló tanulója, sportolója, Brachna Balázs adta át, mint a hit és a láng jelképét megőrzésre, a hetedikesek képviselőjének.
Bíró Gyula igazgató, főiskolai mestertanár, aki az osztály ballagtató osztályfőnökeként fogalmazta meg ünnepi gondolatait, többször a könnyeivel – ahogy ő fogalmazott, allergiás rohamaival – küszködve, búcsúztatta szeretett neveltjeit, az iskola szárnyra bocsátott ballagóit.
„A Férfi nagyon túlsúlyos volt. Régóta le kellett volna már fogynia – legalábbis az orvosa szerint.
Reggel megint a mérlegre állt, leolvasta a mutató állását, aztán hosszasan tanulmányozta a testsúly és a testmagasság arányát tartalmazó táblázatot. Mikor ezzel elkészült, aggodalmas képpel fordult a feleségéhez:
-Hát, e szerint a táblázat szerint kb. 15 centivel magasabbnak kellene lennem!…
-Ezt aligha fogod valaha is elérni – válaszolta az asszony -, valami más lehetőséget kell találnod, ha ügyelni akarsz az egészségedre…
-Igen, teljesen igazad van … – mondta a férj, és még aznap eladta a mérleget.
A mai nap alkalom, ünnepi alkalom, szembenézés a tényekkel. Ha kibúvót keresünk, minden magyarázat megfelel. De nem azt tettük. Nem ezt tettük 2011-ben.” – mondta búcsúbeszédének bevezetéseként.
Megköszönte a szülőknek, kollégáinak, az ehhez a pillanathoz vezető utat, „a Ti és a Mi” érzését, szeretetét, biztatását, odaadását, áldozatkészségét. Beszédében, mint igazgató elmondta, hogy a Gyakorló nemcsak gondolni, álmodni mert egy nagyot, de meg is csinálna. Megcsinálta, mert volt benne elhívás, volt benne szándék és akarat, tettre készség, cselekvő erő és lendület. Visszautalt a régi idők nevelőinek tetteire, azokra a pillanatokra, amikor 1959-ben megalapították az ország egyik legjobb Gyakorlóóvodáját, majd 1996-ban valami más utat választva Gyakorló Iskolát alapítottak, ami szolgálja a családokat, gyermekeket, a hazai és Kárpát-medencei pedagógusképzést.
2013-ban az új fenntartó, a Szeged-Csanádi Egyházmegye Gál Ferenc Főiskolája tudta és érezte azt a lüktetést, azt a társadalmi missziót, hogy az alkotó folyamatokat megtorpantani nem lehet, de támogatni, kiteljesíteni, értékesség érlelni nemcsak lehetőség, de a várakozásoknak is megfelelő kötelezettség. Ma a Gyakorló egy folyamatosan építkező, innováló, értékközpontú pedagógiai műhely, aminek egyik bizonyítékai az elballagó nyolcadikosok. A búcsúzó, a Gyakorlóintézmény nevében megfogalmazta, hogy hisznek a közösség erejében, és hisznek a jövő erejében. Hisznek abba, hogy méltó és teljes emberi életet csak hitben, és szép emberi kapcsolatokban érdemes élni. Olyan együttélésben, közösségekben, ami biztonságot ad, és kiteljesít. „Ilyen volt a Mi osztályunk, ilyen a Mi iskolánk.” Ahogy Bíró Gyula fogalmazott, „állandóság és változás, megőrzés és megújulás, valami ilyen környezet a Gyakorló, mert tudja, ha valamelyik is hiányzik, akkor nem bontakozhat ki sem bennetek, sem a benne rejlő tehetség. Minket Ti tesztek „naggyá”, minket Ti tesztek hitelessé. Az állandóság, a biztonság forrása, a változás pedig ösztönöz bennünket a megoldások keresésére, a kihívások elfogadására.” Ahogy fogalmazott, nem csalódhattak bennük, mert volt közös akarat, elszánás, útkeresés, hogy ma itt lehessünk. „Hároméves korotoktól tizennégy éves korotokig voltunk együtt. Ez több, mint egy óvoda, ez több, mint egy iskola, ez egy ösvény, amit közösen kellett végigjárnunk. Végigjárás közben néha még egy puszira és ölelésre le lehetett szaladni az óvodába.” Útra indítva Békés megye egyetlen Gyakorlóintézményének ballagó diákjait, így fogalmazott: „menjetek és erősödjetek, szerezzetek tapasztalatokat, és tudjátok minden percetekben, hogy ezek csak akkor érnek valamit, ha ezt nem magatoknak tartjátok meg, hanem gazdagítjátok vele a közösségeiteket, Szarvast, a hazátokat, Magyarországot! Ne felejtsétek el, csak az teljesedhet ki, aki tartozik valahová! Ti tartoztok. A családotokhoz, a családunkhoz. Ne felejtsétek el, hogy katolikus fenntartású, főiskolai Gyakorló Általános Iskolába járhattatok! Olyan iskolába, amelyik szolgál, szolgáltat, karizmát teremt, küldetése van, látható és láthatatlan erők egységgé formálásának eredményeként.” A nem „hivatalos” igazgató könnyeivel küszködve a következővel zárta gondolatait: „A Mi szívünkben itt maradtok, ez az iskola mindig a tietek marad. Iskolánk jelmondatával búcsúztatlak benneteket, mint intézményvezető, mint osztályfőnökötök, mint tanárotok: „Járjátok az erény útját, és szívetekben mindig béke lesz!” Isten áldjon Titeket, Isten áldjon Bennünket!”
Az igazgatói beszédet követően a tantestület meglepetéssel búcsúzott a gyermekektől, az Álomvilág című dalt énekelve.
Sass Zsófia megrendítő szavalatával Babits Mihály Örökkék ég a felhők mögött című versével nyitotta meg a nyolcadikosok elköszöntését, akik halk zeneszóval Bach muzsikájára Teréz Anya egy-egy gondolatát nyújtották át a résztvevőknek, az iskola közösségének.
A ballagási ünnepséget a nyolcadikosok keringő tánca zárta, amellyel búcsút vettek iskolájuktól, nevelőiktől, az intézmény munkatársaitól, szüleiktől, diáktársaiktól.
Sz.Zs.
