Tatár Biankát a Vízi Színház nyitása óta ismerheti a szarvasi közönség, az akkor még „kislányból” felnőtt színésznővé vált, aki 2014-ben önálló estet adott ezen a színpadon, ami érdekesség, akkor is élőzenével kísérték. Emlékezetes a 2014-es Gyarmati Fanni alakítása is Szőke Pál Radnóti estjén. Azóta persze nagyon sok előadásban játszott és játszik Békéscsabán, Budapesten. Szarvasi kötődése a Cervinus Teátrumhoz két előadás, a Holle anyó Ágicája és a Csodaszarvas Alán királylánya, Emese. A szarvasi nézők ismerősként köszöntik Biankát.
Gulyás Levente is 2011-ben vált ismertté Szarvason, a Tessedik című musical zeneszerzőjeként kedvelte meg a közönség, azóta számos zenés darab karmestereként – elsősorban a Monte Cristó Grófja című Szomor musical – de ezen kívül is gálák, előadások alatt irányította a zenekart. A Cervinus Teátrumban a Holle anyó és a Csodaszarvas című musicalek zeneszerzőjeként szereti a közönség, azonban ez csak kis szelet munkáiból. Közös estjük előtt beszélgettem a két művésszel.
– Ha jól emlékszem két éve lett volna egy estétek, ami végül elmaradt, mennyiben változott azóta az összeállított anyag – úgy gondolom, rólatok szól majd – , akkor a kapcsolatotok kezdetén voltatok, most pedig az esküvőtökre készültök?
Gulyás Levente: Ez egy szerelem története, nem feltétlenül a miénk, de természetesen egy ilyen sztorinál mindenki saját magából építkezik. Azt szerettük volna, hogy mindenki megtalálja benne a párhuzamot a saját életével.
Tatár Bianka: A műsor persze arra épül, amit két évvel ezelőtt összeállítottunk, de mostanra akarva-akaratlanul megtelt a mindennapjainkkal.
– Tíz kicsi bűnjel az est címe (Bereményi Géza szövege), amely sokatmondó, ráadásul a Presser szöveg is többet sejtet a szinopszisban. Milyen lesz az este, hogyan építettétek fel?
T.B.: Amikor az ember szerelmes, annak vannak látható jelei, s néha „bűnjelei”. A műsorunkat azért kezdjük Presser Gábor Egyszer című dalával, mert a dalszöveg egyrészt őszintén beszél egy igazi kapcsolatról, másrészt a dal utolsó sorából kiderül, hogy ez csupán vágyódás valakire. Ebből indul a történet.
– A szinopszis szerint felhangoznak majd LGT, Emil Rulez, Zorán, Dés László és Bereményi Géza dalok is , adódik a kérdés: lesz-e Gulyás Levente dal?
G.L.: Most nem.
– Miért nem?
G.L.: Olyan dalokat, dalszövegeket kerestünk, amiket a legtöbb ember ismer, bár nem feltétlenül abban a szituációban képzeli el, amelyben a műsorunkban megszólalnak. Így ezek egy kicsit más értelmet is nyernek.
– Grimm mesékhez is írtál dalokat. Szarvason a Holle anyóhoz (2013-ban), Békéscsabán A széttáncolt cipellőkhöz – szintén Grimm –, mennyire más gyerekeknek zenét komponálni, mint felnőtteknek?
G.L.: Biztosan van, aki másképp gondolja, de én nem szoktam direkt gyermek- vagy „felnőttzenét” komponálni. És nem is hiszem, hogy ez egy jó megközelítés. Az öt éves kislányom egyik kedvenc dala Shakespeare 18. szonettjének megzenésített változata. Valószínűleg nem teljesen érti, hogy a szöveg miről szól, de a zene el tudja varázsolni, pedig ez nem „gyermekdal”. Szóval szerintem a régi közhely igaz: van jó zene, és rossz zene, függetlenül attól, hogy ki kinek, vagy kiknek készítette. Én próbálok minőségi zenét írni, a saját világomból kiindulva.
– Bianka, az elmúlt évadban két mesejátékban is játszottál (A széttáncolt cipellők (Auróra királylány) és a Diótörő és Egérkirály (Pirella / Esztelen Laura), mennyire más gyermekeknek játszani, mint felnőtteknek?
T.B.: Teljesen más dolgok indulnak el bennem, ha gyermekelőadásra készülök. Néha nagyobb kihívás, mint felnőtteknek játszani. Sokkal befogadóbbak, s éppen ezért nagyon kell vigyázni arra, hogy egy gyermekeknek szóló előadásban mit és hogyan üzenünk nekik. Szerintem másképpen szólalnak meg a poénok is. Kíváncsi leszek, hogy a Diótörő és Egérkirály című előadásunk – amit az elmúlt évadban kisdiákoknak játszottunk Békéscsabán – most, hogy átkerül felnőtt bérletbe, miként változik. Nyilván sok szituációban máshová helyezőik majd a súlypont.
Miután ez a darab egyaránt készült gyerekeknek és felnőtteknek is, van sok olyan megszólalás benne, amit a kisebbek még nem értenek. Azt gondolom, ezek nagyobb hangsúlyt kapnak majd felnőtt bérletben játszva, míg az eddig kifejezetten gyerekekhez célzott poénok más értelmet nyerhetnek.
– Milyen munkát tartogat a közeljövő számotokra?
T.B.: A nyáron és az ősszel lesz Holle anyó, Monte Cristo grófja, és Csodaszarvas, utóbbi kettő több városban is. Szeptembertől Budapesten próbálok egy darabot, a Cinderellát, amelyet Pozsgai Zsolt írt, és az ExperiDance-szel közösen készül a RaM Colosseumban. Azután jövök Szarvasra a Hotel Menthol című musical egyik szerepére, majd télen Diótörő és Egérkirály Békéscsabán.
– Ez soknak tűnik…
T.B.: Tavaszig folyamatos elfoglaltságot jelent.
G.L.: Nekem ősszel indul az Ármány és szerelem itt Szarvason a Cervinusban, jövő tavaszi bemutatóval. Közben Németországban egy mesedarabhoz készítek zenét, utána ugyanott bemutatjuk a jól ismert Cabarét, amelyben zenei vezetőként, karmesterként – és lehet, hogy zongoristaként is – közreműködök majd.
– Sokat vagy kint?
G.L.: Viszonylag sokat. 4-5 éve dolgozom Németországban is, évente készítek három darabot. Alapvetően itthon írom a zenéket, de mindegyik próbafolyamat alatt egyszer-kétszer kimegyek, a főpróbahéten pedig mindig ott vagyok. Négyszer – ötször egy-egy hetet vagyok kint. Németországban lesz egy szerzői estem is decemberben, ahová itthoni zenészbarátaim is velem jönnek, erre is készülni kell, minden dalt erre a zenekarra kell áthangszerelnem, és persze próbálni is fogunk rá.
– Biankától hallottam, hogy sok színházi előadáshoz írsz zenét, most mutatták be a Madách Színházban a Szerelmes Shakespeart, van több színház, ahol felhangzanak zenéid…?
G.L.: Igen, ahogy említetted, legutóbb a Madách Színházban a „Szerelmes Shakespeare”-hez írtam zenét, (rendező: Szirtes Tamás), de ott játsszák az „Ügyes kis hazugságok” című darabot is (szintén Szirtes Tamás rendezés), amelynek a zenéjét szintén én készítettem. A Játékszínben Agatha Christie: „És már senki sem, korábbi címe Tíz kicsi néger”, a „Primadonnák” és „A szőke ciklon” zenéit írtam, a legutóbbiban zongorán is játszom az előadásban. (Az első kettő Szirtes Tamás rendezés, a harmadik rendezője Szente Vajk.) A József Attila Színházban pedig a „Kaviár és lencse” című komédiához komponáltam zenét. (Rendező Verebes István.)
– Levente dolgozol az Ármány és szerelem című dráma megzenésítésén, a szöveg mennyire jelent kötöttséget?
G.L.: Nem tudom még. Majd augusztusban derül ki, akkor ülünk le Viktorral (Varga Viktor főrendező), hogy átbeszéljük, mi az előadás koncepciója. Akkor kezdődik a munka. A színházi vagy filmes zeneszerzés egyik kihívása, hogy a daloknak és a kísérőzenéknek stimmelniük kell a szituációhoz, valamint a rendező elképzeléseihez, de nem panaszkodom, szeretem az ilyen feladatot. Ha van határozott rendezői koncepció, akkor a munka is könnyebben megy. De sokszor akkor is születik több variáció, és általában a rendező dönti el, melyik maradjon a végleges.
– A hétvége mindkettőtöknek a Monte Criso Grófja, itt Szarvason, utána Biankának a CervinusFest a Holle anyóban, és utána jön a nagy napotok, az esküvő! Meddig tudtok kettesben elmenni, pihenni, hiszen a Csodaszarvas több helyen szerepel a nyár folyamán?
T.B. Lesz másfél hét. Most mindkettőnknek sok munkája van, de szerencsére többnyire meg tudjuk oldani, hogy ha nem közös előadásban dolgozunk, akkor is „egy kupacban” legyünk.
– Bianka, Levente köszönöm a beszélgetést. Munkátokhoz sikert, közelgő esküvőtökhöz sok boldogságot kívánok!
Galambos Edit
A fotót Babák Zoltán készítette.