Menu
in , , ,

Bartus Gyula rendhagyó irodalomórája

Bartus Gyula és Árvaházi Patrik

Bartus Gyula és Árvaházi Patrik

Hétfőn este Hodálik Pál alpolgármester köszöntötte a nézőket, és megosztotta azt a titkot, hogy miért választja évről évre Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművész műsorát, hogy a házigazda szerepet betöltse. Elmondta azt is, hogy az elmúlt évben a verses est első részét szintén itt a Szarvasi Vízi Színházban láthatták az érdeklődők, amikor a színművész ígéretet tett a folytatásra.

Bartus Gyula a Jókai színház kétszeres Gálfy-gyűrű tulajdonosa, A magyarság versekben címmel tartott egy rendhagyó irodalomórát, ahogy az elmúlt évben is. Arra kereste választ: „Mit jelent, itt a Kárpát-medencében magyarnak lenni? Mit jelent egy egészen másfajta történelmi és nyelvi kultúrával rendelkező közösségnek együtt élni az európai szláv nemzetek “ölelésében”? Mit adott Önmagunk számára a saját történelmünk eddig? Valamiféle sorsszerűség megfigyelhető-e a múltunk és a jelen korunk történései között? Érték-e ma magyarnak lenni? Magyarul beszélni? Magyarul írni verseket és másfajta irodalmat? Mit jelent a hazaszeretet? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatják a Jókai Színház Jászai-díjas színművészét a XXI. század elején, Magyarországon.” – állt a szinopszisban.

A művész a díszleten nem változtatott, most is Nyírő József a „Jézusfaragó ember” című drámájának díszleteleme a fából készült Jézus szobor állt, egy egyszerű asztal, szék, lóca, és egy fatönk. Az említett darab, aminek főszerepét játszotta meghatározó volt a színművész életében. Színrelépésekor kezében volt egy hatalmas kard, melyet számára készítettek.

Bartus Gyula amivel egy éve befejezte, most azzal kezdett, ez a Mi egy vérből valók vagyunk című dal. Egy éve kivetítőn követhettük a szöveget, együtt énekelve a művésszel, hétfőn este a színművész maga énekelte el a dalt.

A versek, amelyek elhangoztak a hangosan kimondott gondolatok között: Wass Albert Magyar cirkusz; Arany János Rendületlenül; Petőfi Sándor Egy estém otthon; Kányádi Sándor Fekete-piros; Márai Sándor Füveskönyvének 180. gondolata arról, hogy mi volt a dolgod a földön. Radnóti Miklós Nem tudhatom; A magyar nemzet tízparancsolata. Ady Endre Nekünk Mohács kell és végül Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című nagyon hosszú költeménye. Ez utóbbi vers elmondása előtt mondta a színművész, ha semmit nem mondott volna eddig, ez a vers mindent kifejez.

A hangos gondolkodás és a versek között színpadra hívta Árvavölgyi Patrikot. Partik 13 éves és olyan iskolába jár, ahol az osztálya népdalokat, és néptáncot is tanul, rendszeresen játszik a Jókai Színházban is. Láthattuk a Légy jó mindhalálig -ban, a Diótörő és Egérkirályban, és játszott Bartus Gyula által írt Ez is 48 című drámájában, amit a szerző a Békés megyeiek részvételéről írt. A fiatal tehetség három dalt énekelt.

Az este a Himnusz dallamával, majd a Szózat gyönyörű soraival ért véget. Bartus Gyula most is meggyőzött hazaszeretetéről, a jobbító szándékáról, és arról: „Itt élned, halnod kell.”

Galambos Edit

Fotó: Babák Zoltán

Exit mobile version