Két kiló kenyérből készült szendvics is kevésnek bizonyult az örökmozgó csabacsűdi táborozóknak, így újabb karéj kenyereket kellett szelni a korgó gyomrok kielégítésére. Nem is csoda, hiszen a 27 gyerkőcöt július 9-15-e között egész nap változatos elfoglaltságok várták. Az egyházzenei sátoros gyerektáborban reggelente áhítatot tartottak, majd kreatív bibliaórára került sor. A délután túlnyomórészt a kikapcsolódásé és a csapatépítésé volt, de nem maradhattak el a színpadi próbák sem. A nyolcadik tábor záróakkordja ugyanis az a közös produkció volt, amelyben a bűnbeesés témakörét dolgozták fel a gyerekek.
– Az első emberpár történetével foglalkozunk. Pár gyerek maszkot visel, én pedig Ádámot játszom. Mivel előre felvett hanggal dolgozunk, az én feladatom az, hogy megjelenítsem az elhangzó szavakat. Igaz, hogy iskolában már több előadásban részt vettem, de templomban ez az első szerepem – avat be a próbafolyamat részleteibe Huszár Tamás.
A 12 éves fiú az egyik legidősebb táborlakónak számít, a programot pedig minden évben beírja a naptárába. Különösen az énekes és a hangszeres órákat szerette meg, de örömmel vállalta a szereplést is. Azt mondja, emellett igyekszik a kisebb súrlódásokat is elsimítani, ami óhatatlan a 24 órás együttlét velejárója.
Az évről évre gyarapodó létszám azonban azt igazolja, hogy a tábort egyre többen szeretik. A tavalyi évhez képest további négy fővel gyarapodott a létszám, akik Csabacsűd mellett Szarvasról, Békésszentandrásról, Dánszentmiklósról, valamint Sülysápról érkeztek. A megvalósuláshoz minden évben az Evangélikus Egyházzenei Bizottság is hozzájárul, amelyet szülői felajánlások egészítenek ki.
– A legfontosabbnak a játékosságot tartom. A férjem lelkész, a lányom pedig az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatója. Eleinte nagyon nehéz volt kitalálni, hogyan is tanítsuk a fiataloknak a Bibliát, de időközben azt vettük észre, hogy egyre több kérdésük van. Kinyíltak, és bátran mernek beszélni a kétségeikről, dilemmáikról. Az őszinteségre és a szeretetre építünk, mert szerintem mindennek ez az alapja – fogalmazza meg a tábor alaptézisét Láng Emese, a program egyik főszervezője.
A nap leginkább várt része természetesen az önfeledt szórakozás volt, amelyek közül a legnagyobb kedvencnek a vizes játékok számítottak. Ezt követően a megfáradt lurkók esti mese helyett bibliai témájú filmeket néztek, amelyeket az oltár mellé kifeszített lepedőkre vetítettek ki.
– Nagyon jól érzem magam. Különösen a csapatjátékokat és a számháborút szeretem, de a pap bácsi is érdekes történeteket mesél. Legutóbb pl. egy idős asszonyról volt szó, ami nagyon megérintett – árulja el Megyik Emma, aki már visszatérő táborlakónak számít.
Egyedül az időjárás nem mutatkozott túl kegyesnek. A sátorozók ugyanis mindössze egyetlen napot tölthettek el átmeneti otthonaikban, a lezúduló eső hétfőn mindent keresztülhúzott. A kis csapatnak azóta az oltár körüli terület nyújt menedéket, ahol matracokon, egymáshoz szoros közelségében, alig szűnő beszélgetések után térnek nyugovóra.
