Rómer Ilona nyomdokait folytatta a tavalyi évben Nyerges Gáborné, amikor igent mondott a nyári művészeti tábor vezetésére. A 12. éve meghirdetésre kerülő program idén július 10-14-e között kínált elfoglaltságot a gyerekeknek, a Pepi-kert ihletet nyújtó fái között. Péntekre végül minden táborozó képzeletbeli hátizsákjában legalább 5-6 alkotás gyűlt össze, amelyek közül a legszebb darabok a Cervinus Teátrum előcsarnokát díszítették.
– Nagyon sokat dolgoztunk, alkottunk. Igaz, hogy van, aki szerint a rajzolás az nem munka, de ezzel nem értek egyet. A napjaink ugyanis arról szóltak, hogy felkeltünk hétkor, fél nyolckor, amikor még a legtöbb gyerek Csipkerózsika álmát alussza. Fél kilenckor már megkezdtük a munkát, és három órán keresztül folyamatosan ültünk, és alkottunk – számol be a nagyfokú koncentrációt és fegyelmet igénylő tevékenység részleteiről.
Az idei tábor a „Lombok alatt” tematikára épült. Ebből kiindulva az első napon a kis csapat felfedező túrára indult, és bebarangolta az Arborétum ösvényeit. A fák árnyékéban megszülettek az első vázlatok, amelyekből másnap a zöld szín árnyalatainak felhasználásával a művészpalánták kész alkotásokat varázsoltak. A hét közepén minden képzelőerejükre szükségük volt a gyerekeknek, mivel kéregminták és elágazások hívószóval fejezhették ki pozitív és negatív érzéseiket. Csütörtökön a mesék világában merültek el. A fák titkos szíve című afrikai mesére vonatkozóan készítettek illusztrációt, mégpedig pasztelltechnikával. Az utolsó nap az állatokról szólt, a táborlakók a kertben tanyázó emukról rajzoltak karikatúrákat.
A tábort vezető pedagógus elmondta, az elmúlt évtizedben már egy generáció kirepült a táborból. Ezt az is jelzi, hogy a 25 fős létszámnak a fele tíz év alattiakból került ki. A nemek tekintetében ellenben nem volt nagy meglepetés: mindössze négy alkotni vágyó fiú szorgoskodott a gyengébbik nem tagjai között.
– Nagyon jól éreztem magam. Pl. életemben először rajzoltam fát, gyöngyből sünit fűztem, és sokat sétáltam az Arborétumban. Tök jó volt, mert még soha nem láttam a természetet ilyen közelről – újságolja cserfesen a mindössze hat esztendős Tapodi Sári, aki először táborozott a lombok alatt.
Majzik Csenge ellenben már harmadik éve tér vissza az inspiráló környezetbe. Azt mondja, a tábornak köszönhetően sokkal közelebb került a természethez, amit a korábbiaknál sokkal alaposabban figyelt meg. Ezzel együtt az is elismeri, hogy olykor azért lankadt a figyelme, de munkáit látva maradéktalanul elégedett.
– A művészet az életnek egy nagyon hasznos része. Ugyanis bármivé válunk, bármi is lesz a munkánk, ha van egy pihentető, kikapcsolódást nyújtó része az életünknek, akkor már eredményes és sikeres emberekké válhatunk – ezzel a gondolattal bocsájtotta útjukra a gyerekeket Kugyeláné Décsei Mónika, a Cervinus Teátrum munkatársa, abban bízva, hogy a nyári élmények még számos újabb rajzot ihletnek.
Mindemellett a kiállítás még egy jó darabig még emlékeztetőül szolgál mindenkinek, hiszen egészen augusztus végéig megtekinthető az intézmény falai között.
