Hegedűs Éva
Az erdélyi Makkfalva, a felvidéki Csata és a Békés megyei nagyközség, Csabacsűd 12-12 diákkal és 2-2 pedagógussal vett részt abban a táborban, ami a határon túl kapcsolatok erősítését szolgálta. Július 17-22-e között a Csabacsűdi Trefort Ágoston Általános Iskola vált a vendégek átmeneti otthonává, akik a tantermekben szorosan egymás mellé helyezett ágyakon töltötték az éjszakákat. A Bethlen Gábor Alap támogatásával létrejött program az önkormányzat szándéka szerint csak az első állomás a háromoldalú kapcsolat szorosabbá válásához.
– Úgy gondolom, hogyha a legfiatalabb generáció elegendő impulzust kap az anyaországbeli és a határon túli testvéreinkkel kapcsolatosban, és közös programokon veszek részt, létrejöhet egy olyan baráti kötelék, amely később remélhetőleg tovább erősödik. Fontos, hogy továbbra is éljen az a gondolat, hogy összetartozunk, egy nép vagyunk – vélekedik Molnár József, a nagyközség polgármestere.
A kirándulások közös nevezőjét a magyarság jelentette. A csoport ellátogatott többek között Gyulára, ahol megtekintette Erkel Ferenc szülőházát, délután pedig egy felhőtlen lubickolást is beiktattak a Gyulai Várfürdőben. Mindemellett jártak Szarvason is, a történelmi Magyarország mértani középpontján, pénteken pedig végigjárták 17 stációból álló, 1250 m hosszú Történelmi Emlékutat.
– A határon túli magyarokban sokkal erősebb az identitástudat. Az itt élőknek, különösen a fiataloknak ez nem túl sokat jelent, mert ők egyszerűen csak magyarok, és nem is nagyon ismerik még történelmünknek ezt a fejezetét. Minden eszközt megragadunk, hogy a gyerekek közelebb kerüljenek egymáshoz, és összebarátkozzanak. Pl. teszünk Kondorosra egy biciklitúrát, amelyet megelőzően minden csabacsűdi táborozó választott két vendégeket, akiknek ő maga szerzi be a kerékpárját – utal Pljesovszki Mihály intézményvezető helyettes a fiatalok között érzékelhető szemléletbeli különbségre.
A táborlakók az egész napos kirándulás és a tikkasztó nyári hőség ellenére is fáradhatatlanok voltak. Uzsonna előtt még kiválasztották kedvenc iskolai játékukat, tollasoztak, labdáztak vagy pinpongoztak, esetenként kis csoportokba verődve jóízűen beszélgettek.
– Nagyon örülök, hogy itt lehetek, mert még soha nem jártam Magyarországon. Nagyon jól érzem magam, jól kijövök a többiekkel. Megkérdeztem a nevüket, hogy később bejelölhessem őket a Facebook-on, és online tarthassuk a kapcsolatot. Remélem, jövőre visszajöhetek – mondja őszinte lelkesedéssel a 12 esztendős Dénes Attila Norbert, aki az alig ezerfős erdélyi településről, Makkfalváról érkezett.
Egyetlen témáról azonban senki sem beszélt szívesen. Ottjártunkkor ugyanis mindössze két nap volt hátra a végső búcsúig, a hazautazásig. Egyetlen vigaszként csak az szolgált, hogy Csabacsűd nem engedte el teljesen a csataiak kezét, hanem egy kisebb delegáció velük utazott, hogy részese lehessen a július 22-i felvidéki falunapnak.
