Hegedűs Éva
Bár a településrészen élő regisztrált lakosság száma 46 fő, ténylegesen alig több mint harmincan laknak a közigazgatásilag Békésszentandráshoz tartozó Furugyban. Kivételt képez ez alól egy nap az évben, amikor a létszám átmenetileg többszörösére duzzad. Idén július 22-én tartották a legnagyobb közösségi rendezvényt, amely az Ótemplomi Szeretetszolgálatnak köszönhetően valósulhatott meg.
– 1995 óta működik itt egy idősek klubja, ahol napi szinten gondoskodunk azokról az idősekről, akik önmaguk ellátásában segítségre szorulnak. Pl. rendszeresen élelmiszer érkezik, tanyagondnoki szolgálatot működtetünk, és ebédet hordunk ki a szeretetszolgálat járművével. Összességében egy vendéglátóipari egységen kívül ez jelenti az egyetlen közösségi helyiséget Furugyban, vagyis minden rendezvény itt zajlik. Emellett havonta egyszer a település vezetése is tart lakossági fórumot, hogy felmérje a helyiek igényeit – tájékoztat Kiss Gabriella nappali ellátás vezető.
Sajnálatos tény az is, hogy az elöregedő lakosságnak egyáltalán nincs utánpótlása. Az itt élők közül a legfiatalabb is betöltötte a harmadik X-et, a legidősebb pedig közelít a 90. életévéhez. Ráadásul a jelenlegi infrastrukturális helyzet sem nem a furugyiak malmára hajtja a vizet. Békésszentandrás ugyanis nagyon nehezen megközelíthető: a település gáton vagy meglehetősen nagy kerülővel Szarvas irányából érhető el.
– Ha Furugyból kinézünk, egy építkezést vehetünk észre. S ha arra gondolunk, hogy két év múlva itt húzódik majd az M44-es, akkor elmondhatjuk, akkor ez a településrész lesz Békés megye nyugati kapuja. Épp ezért nem tudhatjuk azt sem, mit hoz a jövő. Azt azért észleljük, hogy vannak újgenerációs furugyiak, aki főleg hétvégenként vagy nyaranta élnek itt, de azt is el tudom képzelni, hogy a beruházás új lakókat hoz magával – tekint optimistán az elkövetkező időszakra Lázár Zsolt esperes.
A délelőttöt Szarvasi Városi Fúvószenekar és a Tessedik Táncegyüttes táncosai színesítették. Emellett bemutatatót tartott a Szarvasi Lovastorna csapat, valamint lehetőség nyílt lovaskocsikázásra is. Kuriózumként az egyik sátorban tótkomlósi finomságokat kóstolhattak az édesszájúak, köztük gőzgombócot, kitolófánkot – sprickát – és vízenkullogót. Az evangélikus egyház önkéntesei elmondták, ma is dédszüleik százéves eszközeivel dolgoznak, amelyeket a receptekhez hasonlóan őriznek. Akkoriban ugyanis ezek a csemegék jelentették a vasárnapi ebéd utáni kényeztetést, a legegyszerűbb hozzávalók felhasználásával.
A délelőtt egyik kiemelt programeleme a főzőverseny volt. Idén a korábbiaknál valamivel kevesebb, összesen nyolc bográcsban rotyogtak magyaros ízek. Ráadásként a szeretetszolgálat készített mintegy 300 adagnyi ételt, ami keresztülhúzva a matematika alaptörvényeit, és az utolsó cseppig elfogyott. A résztvevők létszáma alapján ugyanis mindenkinek legalább 2,5-3 adagot kellett megennie ahhoz, hogy kiürítsék a méretes főzőedényt. A végeredményt látva – és minden bizonnyal jó néhány ételhordó bevetésével – azonban ez tűnik az egyetlen elfogadható magyarázatnak.
A versenyt végül a Szarvasi Betyárok nyerték, a különdíjakat pedig a tótkomlósi vendégek és az Ótemplomi Szeretetszolgálat csapata érdemelték ki.
