Hatodik alkalommal rendezték meg táborukat a Gobelin Hímző és Kézimunkaszakkör tagjai Kuruczné Jánosné Terike vezetésével.
Az idén nagyon távoli vizekre eveztek, egészen Japánig, a kanzashi világáig. Az ezzel a szalagtechnikával készült díszekkel a gésák ruháját egészítették ki. A díszeknek a mintázottsága jelezte a gésáknak a gésaházban elfoglalt helyét. Minél díszesebb volt annál magasabb rangot bírhatott magának a házban, tekintett vissza a tradicionális technika történelmi hátterére a hétvége közelebbi víz mellől, Szolnokról érkezett oktatója, Fejes Mihályné.
Arra a kérdésünkre, hogy hogy bukkant a kanzashira, elárulta, hogy unatkozott és az interneten elé került egy videó, ami után jött a következő és következő, ami már generálta azt, hogy kipróbálja ezt a hajtogatásos technikát. Megtetszett neki, elkapta a láz, elszabadult a fantáziája és az egyik jött a másik után. Szatén szalagokból összerakott karácsonyfadíszt, hajcsatot, kitűzőt, menyasszonyi örökcsokrokat, menyasszonyi kiegészítőket, karpántokat, ékszerdobozokat, táska- és ablakdíszeket készített, de a felhasználási területeknek csak a képzelet szabott határt, mondta.
A gésák korában a modern technológiával végzett vágás és ragasztás helyett még mindent varrtak, mondta, ami azért sokkal időigényesebb volt, mint a ma használatos módszerek, amikor a szatén szalagokat számítógéptápból készített olvasztóval vágják, illetve ragasztópisztollyal rögzítik egymáshoz. A hajtogatott és ragasztással összeálló díszek legegyszerűbbje is 50 darabból állt össze.
Fejes Mihályné négy alap- és haladó szintű feladatot hozott. A szarvasiak bátrak voltak, bevállalták mind a négyet, a franciacsatot, karácsonyfadíszt, a tollas kitűzőt, illetve egy több funkcióban is használható díszt.
A kézimunka mellett lazításra is jutott idő. Kilátogattak a Szalmaportára, ezúttal csak látogatóként, semmi szakma, ahol megnézték a szalmafonás technikáját. A Zenepavilonban meghallgatták a Körös Party Bandet, majd este megtekintették a Cervinus Teátrum Valahol Európában című darabját.
