Pénteken este a Vízi Színház színpadán az Újszínház mutatta be Móricz Zsigmond Sári bíró című vígjátékát, Nagy Viktor rendezésében.
Móricz Zsigmond első színműve a Sári bíró volt. „A magyar színpadnak még ma sincs igazi színműirodalma, s így a magyarság élete a színpad világában ma sincs eléggé képviselve” – írja A magyar színpad tradíciói című cikkében. Móricz szerint a magyar nemzeti drámának különböznie kell a nyugati drámától, a magyar életben kell gyökereznie. A Sári bírót 1909-ben a Nemzeti Színház mutatta be először, a főszerepet Blaha Lujza alakította. De Blaha nem Móricz elképzelése szerint játszotta a Bíróné szerepét, azaz nem rusztikusan, erőszakos parasztasszony volt. 1923-ban Rákosi Szidi már Móricz elképzelése szerinti Bírónét vitte színpadra, ahogy pénteken este Esztergályos Cecília játékával is elégedett lett volna Móricz Zsigmond.
Vígjátékot láttunk, de egyáltalán nem idilli képet fest a faluról. Humora csipkelődő, erős társadalombírálat.
Bíróválasztásra készül a falu. A falu bíráját (ifj. Jászai László) Sári bírónak csúfolják, mert helyette a felesége Sári (Esztergályos Cecília) irányítja az ügyeket. Diktál, nemcsak a családnak, a falunak is. A bíró szívesen szabadulna tisztségétől, de az asszony nem engedi. Irányít, szervez, pálinkával itat mindenkit. A bíró fia, Jóska (Almási Sándor) és az új jelölt, Pengő Kovács (Szakács Tibor) Lizi lánya (Orosz Csenge) egymásba szeret, de a mama… Ám a fiatal lány is okos, és megtalálja a megoldást, amit összefogva meg is valósítanak.
Jó vígjátékot láttunk, humoros, nem túljátszott előadást. Esztergályos Cecília brillírozott szerepében, láthatólag nagyon élvezte annak minden percét és ez a játék tette nagyon jó előadássá a művet. A férjét játszó ifj. Jászai László beletörődő alakja is ragyogó alakítás, de tisztelete a feleségét játszó művésznő iránt érezhető volt (ez semmit nem rontott, sőt), a színművész szintén jól érezte magát az előadásban. A tizenhét szereplős darabból csak két színészt emelnék még ki, a Veronit játszó Bordán Irént, akit nagyon jó volt színpadon látni, szerepe csupa derű és mosoly – mint ő maga, valamint Varnyu szerepében Incze Józsefet, aki sokszínűen, emlékezetesen alakította szerepét.
Háromórás előadást láttunk két felvonásban, ami nagyon hosszú volt, néhol lehetett volna húzni a szövegből, de a cél – gondolom – a Móricz által megírt teljes eredeti színdarab színpadra vitele volt – a nyelvezetével együtt –, mert dramaturg nem szerepel a stáblistán. Ez azt is jelenti, hogy a szöveget, amit a színművészek mondtak, Móricz így írta meg, nem rendezői utasítás volt a falusi beszéd, és ez tovább növelte az előadás értékét. Ha ez így van, akkor az este tisztelgés volt Móricz Zsigmond előtt, nagyon jó színészi alakítással, jó rendezésben a Szarvasi Vízi Színház színpadán.
Az előadás díszlete egy fából épített parasztház belseje, de ha nyílt az ajtó, a háttérben a téli tájat láthatta a néző. A díszlet és jelmeztervező Csík György volt.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
