Menu
in , , ,

Szerelem versben és zenében – a víz fölött

Hétfőn este a Vízi Színház színpadán Petneházi Andrea köszöntötte a közönséget a Vers a víz fölött soron következő estjén, melynek címe: „Egy szerelem melódiái Kakuk Móni verseire”. Kakuk Móni Szarvason nőtt fel, szarvasi gyökerei vannak. Benedekfi István pedig Kakuk Móni testvérének, Tündének a férje. Tünde szintén zongorista, az ő játékát is hallhattuk már Szarvason.

A verseket Varga Zoltán tolmácsolta, majd Benedekfi István és Benedekfi Zoltán saját szerzeményeit zongorán, hegedűn és dobon adta elő. 12 rövid dallamra írt Móni verseket, amelyek párbeszédként szólaltak meg, és értek el a közönség szívéig, lelkéig.

Kakuk Móni Holdvilág című kötetéről írta Lévai Katalin: „Kakuk Móni szemtelenül fiatal és bátor író. Az biztos, hogy számára az irodalom nem csillogó játék a szavakkal.”

Az este második részében a Benedekfi testvérek saját szerzeményeiket adták elő Nyitány; Álmodó óceán; Űrutazás címmel. De a közönség tapsa kikényszerített egy ráadás dalt, ez a Neked című szerzemény volt. A fiatal művészek virtuózan, élvezhető, igényes zenét szólaltattak meg. A zenész testvérek 2010-ben egy vietnámi-amerikai filmdráma kísérőzenéjét írták, amelyet az idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjra jelöltek. (Dung Dot című filmdráma.) A művész testvérek békéscsabai születésűek, innen indultak és gyakran térnek vissza koncertezni szűkebb hazájukba. Pár éve a Jókai Színház Lovak című musicaljének zenéjét is a testvérpár jegyzi.

Az este Benedekfi Zoltán néha egyszerre hegedült és lábbal a dobot is megszólaltatta – ami a hegedű érzékenysége miatt –, ezt csak profi zenész tudja. Úgy szólalt meg a két hangszer, hogy mindkettő teljes értékű volt.

Hétfőn este megint új élmények gazdagították, szórakoztatták azt, aki ellátogatott a Vízi Színházba, ráadásul szarvasi szerzőnek is tapsolhatott a közönség.

Kakuk Móni: Cseppek

Zsongó erdőd vendége voltam,
Most sápadt vagyok, gyenge,
Katlanod forró tüzébe hajoltam,
Így lettem hamu és pernye.
Fáj felidézni a táncot, az estét.
Forró a szoba, verejtékezik tőle az ég.
Írnék zenét, hogy viszontlássalak,
Operát a nevedért, tízeket, százakat,
Musicalt, s kacagnék a színésznőkön,
Kik téged eljátszanak.
Találkozunk még ezen az őszön?
Ugye eljössz, s nem csak képzeltelek?
A csend csorog esernyőmön,
Ahogy az utcára kilépek nélküled.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.

Exit mobile version