A tavalyi évben az Ótemplomi Szeretetszolgálat Napraforgó – Második Esély Klubja ismét sikeresen pályázott az Új Európa Alapítvány “KÖSZ! Program Pályázat az Iskolai Közösségi Szolgálat támogatására” című pályázati kiírására, így idén nyáron is lehetőségünk nyílt arra, hogy biztosítsuk az érdeklődő diákok számára az iskolai közösségi szolgálat teljesítését. Projektünknek a „KÖSZ, hogy jössz! 2016” (KOSZ16-020) címet adtuk. A programba bevont középiskolásokat a Vajda Péter Evangélikus Gimnáziummal együttműködve, velük közösen választottuk ki egyéni érdeklődési körük és affinitásuk alapján. Emellett a program megvalósítása alatt is folyamatos kapcsolatot tartottunk az oktatási intézménnyel, a kapcsolattartóinkon keresztül tájékoztatást kaptak a projektről. Programunkba 23 diákot vontunk be és a kidolgozás során kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy a résztvevők ne csak le akarják tudni a kötelező közösségi szolgálatot, hanem valódi élményekkel gazdagodjanak és motiváljuk őket a további önkéntes tevékenységre. Már eddig is szoros kapcsolatban álltunk a helyi oktatási intézményekkel. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalokat időben megismertessük a lehetséges veszélyekkel, tájékoztassuk őket, hogy kihez fordulhatnak segítségért, és hogy a különböző generációk megismerhessék egymás értékeit. Jelen pályázattal is ezt a folyamatot kívántuk tovább erősíteni. Az interaktív programok során a résztvevők figyelmét felhívtuk az egymás iránti tolerancia, elfogadás és az egészséges, szermentes életmód fontosságára. Emellett szerettük volna bemutatni nekik, hogy a közösségi munka igazi értéket képvisel, az elesettek segítése pedig mindannyiunk közös felelőssége.
Programunk több helyszínen zajlott, ennek során középiskolásainknak lehetősége nyílt betekinteni az Ótemplomi Szeretetszolgálat több ellátási területének működésébe is, megismerhették, milyen karitatív tevékenységeket folytat intézményünk, illetve aktív résztvevőként első kézből tapasztalhatták meg, milyen érzés másokon segíteni, mit is jelent egy-egy kiosztott ruhadarab vagy éppen egy tál étel egy rászoruló számára. Látni a hálás arcokat, személyesen átélni, megélni mindezt, és részt venni egy ilyen közösségért folytatott akcióban olyan élmény, amit az ember biztosan nem felejt el.
Programunk kidolgozásánál kiemelten fontosnak tartottuk a generációk közötti együttműködés elősegítését, hiszen a fiatalok rengeteget tanulhatnak az idősebbektől, elsajátíthatják a klasszikus értékeket, míg az idősebb korosztály visszakaphatja a tapasztalatátadó szerepét, ezáltal újra fontosnak érezheti magát. Napjaink jellemző családmodellje a nukleáris család, ahol a nagyszülők külön háztartásban élnek, és csak ritkán találkoznak gyermekeikkel, unokáikkal. Az idősebbekre egyre inkább jellemző az elmagányosodás, az elhagyatottság érzése. A fiatalok gyakran nagy távolságban élnek nagyszüleiktől, így ritkán találkoznak és sok esetben nem is tudják a különböző generációk, miként is közeledjenek egymás felé. Ezt a problémát szerettük volna áthidalni azzal, hogy egy közös játékot szerveztünk idős ellátottaink és a bevont fiatalok számára. A rendezvény során a fiataloknak és az idősebb korosztály képviselőinek lehetőségük nyílt a személyes beszélgetésekre, egymás problémáinak megismerésére és megértésére.
A program következő részeként diákjainknak alkalmuk nyílt közelebbről megismerkedni a szenvedélybetegek nappali ellátásával, ugyanis rájuk várt a feladat, hogy a helyszín előkészítése után közösen megtervezzenek, megszervezzenek majd végül le is bonyolítsanak egy családi napot az intézmény ellátottai számára. Iskolásaink az ellátottakkal való személyes találkozással megismerhették egy-egy ember életútját, „drogkarrierjét”, ezáltal előítéletük csökkent, toleranciájuk növekedett, érzékenyebbé váltak az adott problémára. Azzal, hogy a programot a tervezéstől a kivitelezésig teljes egészében nekik kellett összeállítaniuk sokkal inkább a magukénak érezték azt, növekedett a felelősségtudatuk, a közös munka pedig fejlesztette az együttműködő készségüket.
Az utolsó találkozás alkalmával egy kétórás tréning keretében lezártuk a projektet. Közösen átbeszéltük kinek milyen előzetes elvárásai voltak, és ehhez képest mivel gazdagodtak a program során, kire milyen hatással voltak a megtapasztalt élmények, az itt szerzett tapasztalatok mennyit tettek hozzá a személyiségükhöz mennyire vált az identitásuk részévé.
Az egész intézmény nevében ezúton is köszönjük a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium diákjainak az aktív részvételt. Jelenlétükkel, kreativitásukkal és empatikus hozzáállásukkal sok örömöt és mosoly okoztak a Szeretetszolgálat ellátottai számára.
A pályázat lejárta után is szeretettel várjuk a diákokat az Ótemplomi Szeretetszolgálat bármely telephelyén, hiszen mindannyiunk közös érdeke a közösségi munka megszerettetése a fiatalokkal. Munkatársaink a továbbiakban is örömmel fogadják a jelentkezőket, és minden energiájukkal azon lesznek, hogy segítsék egy, a közösségért valóban tenni akaró és tenni tudó fiatal generáció kialakulását.
Oncsik János – Ótemplomi Szeretetszolgálat, Napraforgó – Második Esély Klub, Terápiás segítő – „KÖSZ, hogy jössz! 2016” (KOSZ16-020)
