“Nagyon fontos az ünnep összefüggésében az a mozzanat, hogy István király halálát megelőzően Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) Szűz Mária oltalmába ajánlotta az országot, amelynek sorsát addig szívén hordta, jövőjét aggódta”, fogalmazott az evangélikus ótemplomban tegnap délután tartott ünnepi istentiszteleten Horváth Z. Olivér lelkész.
– Ez az istennek való odaszánás, az őhozzá való odafordulás tükröződik rengeteg intézkedésében, amellyel nem csak a magyar államiságot igyekezett megszilárdítani, de az emberek életét, szívét is igyekezett isten felé fordítani. Ő ebben látta országának, nemzetének, a magyarságnak jövőjét, megmaradását. Amikor Szent Istvánra emlékezünk, előtte fejet hajtunk, azzal nem csak személye, személyének nagysága előtt tisztelgünk, hanem törekvése, szándékai előtt is megtesszük ezt. Sokszor ottmarad bennem a kérdés, hogy mennyire maradtunk mi hűségesek törekvéseinkben István szellemiségéhez? Ugyanakkor, anélkül, hogy ezt a kérdést én meg akarnám válaszolni, bizakodom. Sok hibát elkövettünk. Sokszor hamis reményeket kergettünk, de az elmúlt ezer évsorán annyiban talán hűségesek maradtunk szándékaihoz, legalábbis a főbb irányokhoz, hogy megmaradhattunk mint nemzet, mint ország a Kárpát-medencében – foglalta össze gondolatait az evangélikus lelkész.
Babák Mihály polgármester visszaemlékezett arra, hogy hányszor kellett megvédeni függetlenségünket, hazánkat, nemzetünket, államunkat és kereszténységünket. Bár a történelem kereke visszafelé nem forog, úgy látszik, néha ismétli ugyanazokat a problémákat, mondta városunk első embere.
A kenyéráldás előtt még országgyűlési képviselőnk, Dankó Béla az oltár előtt levő kenyerekre pillantva megjegyezte, “bárhová is vessen a sors, bármely csillogó, gazdag, vonzó sarkába is a világnak, mi magyarok, mindig megállapítjuk, a kenyér nem az igazi”.
Míg Franciaországot és Németországot meglepetésként érte a keresztény gyökereit veszélyeztető migrációs hullám, addig “mi, magyarok, Szent István örökösei, mi ma is kitartunk Európa keresztény gyökereibe, és a keresztény Magyarországba vetett hitünk mellett”, jelentette ki Dankó Béla, mindezt úgy, hogy minden keletről érkező fenyegetést, legyen az tatár, török, iszlám vagy szovjet kommunista, végvárként állítottunk meg.
A szónokok után Horváth Z. Olivér bemutatta Zahorecz Pált, az újtemplomi közösség lelkészét, majd közösen megáldották az új kenyeret.
Az ünnepi nap a Templomtéren Derzsi György és Kecskés Tímea, majd a Mobilmánia követte. Az este tűzijátékkal és a Körös Party Banddel zárult.