1970-74 között tanult Szarvason Máté Endre, aki főiskolai évei alatt Komár Jánossal (Jansi), Petényi Szilárddal (Szike), Hetényi Istvánnal (Jagger), Ruzicska Andorral (Ruza) és Lapis Pállal játszott a Pavilonban a Stop Bandben. Az együttes a hatvanas évek elejétől létezett. Máté Endre Kriska Gyurit nevezte meg, mint alapítóját, egyben a szarvasi a szarvasi beatkorszak elindítóját. Ha valaki kiesett, például elment katonának, valaki jött helyette. Komár János, Détár Antal is énekelt benne.
– Az első emlékem az, amikor szeptember első szombatján anyámék meghoztak ide, a kollégiumba, kinyitottam az ablakot, és hallottam a zenét. Én lerohantam, megint hallgatóztam, aztán ki a Pavilonba. Engem teljesen rabul ejtett Jaggernek a hangja. Ő a Rollingot szerintem egy az egyben, – szerintem össze lehetett volna téveszteni, – nagyon-nagyon jól énekelte.
Soha nem szakadt el Szarvastól, rengeteget jár vissza, nagyon sok minden köti ide.
– Nagyon szeretem Szarvast, a szívemnek egy kis darabkája itt is maradt. Gyakran visszajárok, nagyon sok barátom van itt. Bruminak, Liska Jánosnak az emlékére szerveztem ezt az egész koncertet, akivel rengeteget játszottam a Stop Bandben. Utoljára 2014. szeptember 7-én voltam nála. Gitározgattunk egy kicsit, amit felvettem a telefonommal… akkor még nem tudtam miért, talán azért, hogy majd megtanulom azokat a számokat, amiket Brumi játszott. Ezeket most abban a kis filmben, amit készítettem, felhasználtam – emlékezett vissza barátjára a koncert szervezője.
Májusban összehívta a régieket, Jansit, Szikét, Jaggert, Ruzát, Lapis Patyát, és megbeszélték, hogyha a Pavilont már nem is, a hangulatát megpróbálják visszahozni azoknak az emlékére, akik mér ebben a buliban nem lehettek itt. Tízszer jöttek össze próbálni, durván nyolcvan órányi közös gyakorlás előzte meg a szombati monstre, 58 számból álló koncertet. Szombat éjjel 11 órakor még csak a felénél tartottak. Azokat a számokat, amiket negyven-negyvenegynéhány éve játszottak, próbálták meg felfrissíteni.
– Azokat az embereket vártuk ide, akik akkor, a hetvenes évek elején kijártak a Pavilonba, és olyan fiatalok voltak, mint mi akkor, és a szívük még most is ugyanolyan fiatal mint annak idején.
És az emberek jöttek. Igazi Pavilon-érzés költözött a Tengerpartra, ahol ha valaki akart táncolt, ha csak hallgatni akarta a régieket, akkor egy sör vagy fröccs mellett összehasonlíthatta az emlékeiben maradt hangfoszlányokat a frissekkel, vagy csak visszaemlékezett azokra az időkre, amikor rengeteg fiatal gyűlt össze a Pavilonban, ahol szerdán, szombaton és vasárnaponként játszottak, és ahová hétvégenként négy-öt-hatszáz fiatal is lement. “Nagyon jó bulik voltak, nagyon szerettük mi is, és talán ők is minket”, emlékezett vissza a majd fél évszázaddal ezelőtti ligeti bulikra, amikor még hetente háromszori élőzene mellett is zavartalanul költöttek a madarak.
A 70-74-es Stop Band erre az estére új tagokkal bővült. Himer Péter szintetizátoron, Himerné Dúló Erika basszusgitáron, Kécskei Imre és Peres Misi énekkel szállt be a többiek mellé. Brumi helyett fia, Liska Tamás játszott. “Nagyon-nagyon jó gitáros, az apja büszke lenne rá ha hallaná”, mondta Máté Endre.
A buli, hivatalosan a Stop Band Emlékkoncert hajnalig tartott.
