Bár alig hét éve, 2010-ben történt meg a Szárazmalom újkori üzembe helyezése, a közeljövőben újabb felújítás vár rá. Az ok abban keresendő, hogy amíg egykor a molnár folyamatosan karbantartotta az épületet, addig napjainkban ez nem megoldott. Épp ezért a 181 esztendős ingatlan állagmegóvására rendszeres időközönként szükség van, és az évek során elhasználódott elemek javítása is esedékes.
A Tessedik Sámuel Múzeum az önkormányzattal közösen nyújtott be pályázatot az Nemzeti Kulturális Alaphoz a malom rekonstrukciójára, amelyen 4 millió Ft vissza nem térítendő támogatást nyert. Ennek keretében az őrlőkő és a kerengő javítása fog megtörténni, emellett pedig a tető festésére is sor kerül.
– Jelenleg a Szárazmalom kb. 90%-os állapotban van. Kisebb hiányosságokat folyamatosan tapasztalunk. A köleshántoló pl. egyáltalán nem működik, ezért ilyen jellegű bemutatót egyelőre nem tudunk tartani. A tető javítása és impregnálása ugyancsak időszerű, ill. a kerengő is elmozdult, ezért annak a teljes bontása és korrigálása történik majd meg a felújítás során – számol be az ország egyetlen eredeti helyén fennmaradt működőképes szerkezetének kisebb-nagyobb problémáiról Roszik Zoltán múzeumigazgató.
Mindez azonban alapjaiban nem befolyásolta az államalapítás ünnepéhez kapcsolódó őrlést. A matuzsálemi kort megélt ipari műemlék augusztus 19-én minden órában múltat idézett. Bencsik Mihály lovai 5-10 percre újra lendületbe hozták a malomkereket, és gazdájuknak engedelmeskedve lelkiismeretesen lépkedtek a kerengőben. A másik oldalon Roszik Mihály főmolnár várta a végeredményt, és közben mesélt az érdeklődőknek a malom működési mechanizmusáról.
– Amikor még mindennapi szolgálatot látott el a malom, óránként 100-110 kg lisztet tudott készíteni. Ez ún. teljes kiőrlésű liszt volt, vagyis nem vált le a korpa, a fehér és a barna liszt, ezért később át kellett szitálni. Ami átment a szitán, alkalmas volt kenyérsütésre, a maradékot grízként használták fel, vagy odaadták az állatoknak – oszt meg néhány hasznos tudnivalót Miska bácsi.
A Szárazmalom lelke hét évvel ezelőtt tanult bele a molnármesterségbe. Gyermekként már volt néhány emlékképe Tomka Sándorról, az utolsó szarvasi molnárról, 2010-ben pedig ő maga is kitanulta a szakma csínját-bínját. Azt mondja, eleinte a legnagyobb izgalmat az jelentette, hogy milyen közel engedje egymáshoz a két malomkövet, mára azonban már szinte csukott szemmel be tudja állítani őket. Ma inkább az aggasztja, hogy nem látja az utódját, aki hozzá hasonlóan szívügyének tekintené az épületet.
Az ünnepi őrlésre közel ötven fő volt kíváncsi. Az intézmény tapasztalatai szerint azonban az évről évre többen fedezik fel a látnivalót, s gyakran szolgál iskolai kirándulások helyszínéül is. A fogaskerekek ebben az évben utoljára a XX. Szarvasi Szilvanapok keretében, szeptember 9-én indulnak be.
