Az Index Fortepan rovatában jelent meg a következő cikk, amiben Ruzicskay György is említve van, bizonyára sokak által ismeretlen oldaláról bemutatva Gyuri bácsit. A vele kapcsolatos részeket a szerzők, Kiss Eszter és Barakonyi Szabolcs engedélyével kivonatolva itt olvashatja. A teljes cikk az Indexen itt található.
Szenczi Mária (1931–1999) egész életét meghatározta a kortárs művészeti galériához hasonlatos lakásban eltöltött gyerekkor. Öccsével többek között Kádár Béla, Istókovits Kálmán, Rudnay Gyula, Fényes Adolf képei és rengeteg kisplasztika között nőtt fel. A műterem-látogatás is a rendszeres családi programok közé tartozott. Mindez apjának köszönhető. Szenczi Sándor egyszerre volt bohém művészetpártoló, kiállítás-rendező főkönyvelő és a Szociáldemokrata Párt gazdasági szakembere. A két világháború között egy ideig ő vezette a körúti Erzsébet büfét, ahol a kezdő és pénztelen művészek műveikkel is állhatták a számlát. Egyikük, Ruzicskay György hálából megmentette az életüket, a második világháború alatt a zsidó származású Szenczi Sándort a műterme feletti padláson bújtatta, Máriának pedig hamis papírokat szerzett.
Fotó: Aradi Péter / Szenczi Mária felvétele / FORTEPAN
Akik már régóta ismerik egymást: Szenczi Mária és Ruzicskay György a festőművész-grafikus epreskerti műtermében. Háttérben a Bánk Bán és Tiborc című mű
(Fotó: Aradi Péter / Szenczi Mária felvétele / FORTEPAN)
Ruzicskay György (1896–1993) Szarvason született, sok külföldi tanulmányút, évtizedes viharok után végül 1960-ban ide tért vissza. Munkáinak egy részét még életében múzeumban helyezték el. A fotókon szereplő festmények hollétéről semmit sem tudni, viszont a Ruzicskay Alkotóház állandó kiállításában egy-egy kisebb méretű pasztell másolat található róluk. A Bánk bánhoz való kapcsolatáról annyit sikerült csak kideríteni, hogy a dráma 1946-os nagyváradi bemutatóján Ruzicskay tervezte a díszleteket.
Ruzicskay György Csongor és Tünde című műve előtt az epreskerti műteremben
(Fotó: Aradi Péter / Szenczi Mária felvétele / FORTEPAN)
A nagyméretű festmények a második világháború alatt váratlan szolgálatot tettek, egyikük mögött rejtőzött a padlásra vezető ajtó, ahol Szenczi Sándoron kívül több üldözött – barát és ismeretlen – talált menedéket. Embermentő tevékenységéért Ruzicskay Györgyöt 1978-ban a Yad Vashem Világ Igaza címmel tüntette ki.
A kivonat a szerzők, Kiss Eszter és Barakonyi Szabolcs engedélyével készült az Index Fortepan rovatában megjelent cikkük alapján.