Kötögetjük életünk fonalát…

2017. augusztus 31-én tartotta tanévnyitó ünnepi alkalmát a Gál Ferenc Főiskola Szarvasi Gyakorló Általános Iskolája és Gyakorlóóvodája.

A kellemes zöld környezetben tartott tanévnyitó ünnepélyt megtisztelte jelenlétével Ft. Dr. Kozma Gábor rektor, főiskolai tanár, Hodálik Pál Szarvas város alpolgármestere, Dr. Lipcsei Imre dékán, főiskolai tanár, Seidl Ambrus plébános atya, a Kar vezetőoktatói, képzésvezetői, a Szülői Közösség és Bóbita Alapítvány vezetése.

A tanévnyitó ünnepély megjelentjeit Dr. Kozma Gábor diakónus, rektor köszöntötte, keresztényi üzenetével, hangsúlyozva azt az értékelvű együttműködést, amit a Katolikus Egyház, a Gál Ferenc Főiskola, a nevelői közösség, a gyermek és szülői közösség, közösen valósít meg Szarvas városban. A rektori üzenet a munka elismerése mellett szólt az előttünk álló feladatok és elhívás fontosságáról, arról az elkövetkező fejlesztési ciklusról is, amiben „egyként dobban” fenntartó és intézmény. A rektori köszöntő szólt a saját fenntartott köznevelési intézmény mellett a város más fenntartású intézményeinek is, eredményes évet kívánva minden köznevelésben szolgáló pedagógusnak. Hodálik Pál alpolgármester úr, Szarvas Város Képviselőtestülete és polgármestere nevében köszöntötte az egybegyűlteket, és hangsúlyozta, hogy Szarvas város számára fontos a nevelési-oktatási intézményekben folyó munka, hisz a város színesítői, alakítói, és arra biztatta a Gyakorlóintézmény polgárait, vezetését, hogy változatlanul legyenek aktív és cselekvő szereplői a város kulturális és oktatási életének.

Seidl Ambrus plébános atya a már megszokott és várt év eleji történettel ajándékozta meg a résztvevőket, ezzel „kijelölve” az utat az új tanév „lelkiségének”, és a hagyománynak megfelelően Szuhaj György festőművész egy szellemes grafikáját adta át, ami mindennap emlékezteti az iskolai közösséget az év üzenetére. Az első és ötödik osztályosok vidám, szórakoztató műsorában gyermeki álmokat, „iskolás iskolátlanságokkal” derítették jókedvre a vendégeket, és fogalmazták meg azt az üzenetet, ami a Gyakorlóintézmény családiasságát jelenti.

Bíró Gyula igazgató, főiskolai mestertanár tanévnyitó ünnepi beszédében egy történetet osztott meg az iskola polgáraival, szülőkkel, vendégekkel;

„Két európai tudós eltéved a sivatagban. Elfogyott a vizük, szomjhalál fenyegette őket. Egyikük úgy vélte, a távolban egy oázis körvonala rajzolódik ki.

– Nyilván, az ismert érzelmi csalódással van dolgunk, állapítja meg a társa – , számos tudományos értekezés számol be erről a jelenségről. Intő jel, kezd összezavarodni az érzékelő képességünk. Nagyon résen kell lennünk.

Tovább vonszolták magukat és most már a víz csobogását is mindketten hallani vélték.

-Istenem, hát még halálunk küszöbén is csúfot űzöl velünk…? – fohászkodik a másik.

Két busman talált rá másnap reggel a tudósok holttestére. Csodálkoznak, hogy közvetlenül az oázis előtt estek össze. Az egyik kis busman kiveszi a halottak zsebéből az útleveleiket, és így szól társaihoz:

-Már mindent értek, ezek az úgynevezett felvilágosult európaiak még azt sem képesek elhinni, ami a szemük előtt van…”

Az igazgatói üzenet erre a tanévre így szólt: „Higgyünk a szemünknek: új tanév, és egy újabb sikeres Gyakorlós év lehetősége kínálkozik a tanév nyitásával.”

Az intézményvezető a szenvedéllyel építkezők közösségének határozta meg a Gyakorlóintézményt, amiben nem pusztán építkezők: kőművesek, segédmunkások és építőkövek vagyunk, hanem egy szenvedélyes megrendelői akarat, egy szenvedélyes építészközösség, szenvedélyes kőműves és segédmunkás csapat és szenvedélyes építőkövek. Az elmúlt hét év közös munkáját olyan akarat kiteljesítésének, újjáépítésének nevezte, ahol nem csak egy óvoda és egy iskola újjáépítése történt meg, hanem egy igazi „szívlenyomat” jöhetett létre. Sokak áldozatos munkájának és elhivatottságának köszönhetően; „A Fej és a Szív lenyomata”. A Gyakorlóintézményben 346 gyermek és tanuló kezdte meg a nevelési- illetve tanévet, a Gyakorlóiskolában 216 Gyakorlós polgárnak csengettek be szeptember 1-jén.

Az intézményvezető külön szólt a legkisebbekhez „Morzsákhoz és Morzsókákhoz”, a nagyobbakhoz, és a nevelői és szülői közösséghez, azokhoz, akik „valósággá” teszik ezt az intézményt.

Hangsúlyozta, hogy a sikereket nem kívülről érkező kitüntetésekben, dicséretekben mérik és várják –nem mintha nem estek volna ezek is jól- jegyezte meg, mert itt a mindennapokban van, egy egymás szemébe nézésben – szülő, gyermek, nevelő, fenntartó -, egy kézszorításban, egy vállon veregetésben, egy szeretetölelésben, egy közösségi élményben. „A sikeres és boldog embereket nem díjakban mérik. Olyanok, akik biztos tudással, biztos hittel, alázattal, és odafigyeléssel vannak, bizonyos hogy, magukban hordozzák a Boldog Ember lehetőségét.” – fogalmazta meg.

Elismeréssel szólt munkatársainak tudásáról, a gyermekszeretetéről, arról a „csodáról”, ami a mindennapok elviselhető gyönyörűségét adja, megmutatja a nevelés hatalmát, a közösségük erejét, és a lélektől lélekig áramoltatás mesterségét. Ez adja a Gyakorló elismertségét régió és országszerte.  Ez adja a Gál Ferenc Főiskola egyik küldetését.

Ismertette az újonnan induló óvodai német idegennyelvi csoport innovációját, a Kosárlabda Szövetséggel és a Szarvas FC-vel kötött együttműködés tartalmi vonatkozásait, a Szilver Művészeti Alapiskolával kötött intézményi együttműködést, és azokat a közel tízmillió forint értékű rekonstrukciós munkákat, amelyeket elvégeztek a nyáron saját erőből, fenntartói támogatással, a Gyakorló Digitális-suli 2.0 program folytatását, ami egyedülálló Szarvas városban, és Békés megyében is, illetve az éppen a tanévnyitó alatt is a háttérben folyó új ötmillió forint értékű Bóbita Alapítvány és Gyakorló közös pályázati sikerét igazoló játszótér létesítését.

Ahogy azt Bíró Gyula megfogalmazta, a Gyakorló az „elöl lépők közössége, és nem a kullogóké”. Soha nem akart és soha nem akar a legnagyobb lenni, de soha fel nem adott vágya a „legjobbság”, ami alatt nem számok kusza halmaza értendő, amit hangsúlyozott, hanem valami egészen mélyen megfogalmazódó és kimondott, vagy kimondatlan érzés, ami nem jelent mást, mint az újból és újból érkező kihívásoknak való megfelelést. A bizalom megszolgálását. Ahogy ő fogalmazott, nemcsak okos gyermekeket, de boldog felnőtteket és boldog családokat szeretne látni. Ennek garanciája a kiváló fenntartó, az egyházi nevelés-oktatás, a hagyományok tisztelete, a kihívásoknak való megfelelés, az innovációs készség és az értékek feltétel nélküli őrzése. Az iskola jelmondatával, Don Bosco idézetével summázta igazgatói üzenetét: „Járjátok az erény útját, és szívetekben mindig béke lesz!”

Köszöntötte az intézmény új munkatársait, majd „közös kötögetésre” hívott mindenkit.

„Kötögetjük életünk fonalát.

Választhatunk igényes mintát, vagy inkább egyszerűt. Készülhet tarka szövet, vagy egyszínű darab.

A színeket néha nem mi választjuk, változó a fonal minősége is, egyszer fehér, simogató, máskor szúrós, kemény.

Ha elejtünk egy szemet, türelmesen, vagy idegesen, szedjük fel újra. Kötögetjük életünk fonalát.

De felfejteni egyetlen egy sort sem lehet…

kötögetjük életünk fonalát.”

Ezt követően kellemes nyárvégi zene kíséretében Gyakorlós polgárokká fogadta a név szerint megszólított első osztályosokat, és jó munkát kívánt tanítóiknak.

A tanévnyitó ünnepséget Koppányiné Langó Zsuzsanna igazgatóhelyettes közérdekű bejelentései, tájékoztatása zárta, a Szózat közös eléneklését követően.

Sz.Zs.