Szeptember 4-én hétfőn este, ha nem is zsúfolásig, de megtelt az Erkel Színház nézőtere, ahol Belinszki Zoltán szövegkönyve, Gulyás Levente zenéje csendült fel, a Cervinus Teátrum művészeinek előadásában, Varga Viktor rendezésében. A Csodaszarvas című musical Erkel Színházban való bemutatása fontos volt a Cervinus Teátrum és minden alkotó számára, hiszen megjelentek a szerzők is – Belinszki Zoltán és Gulyás Levente, de itt volt Nagy Szilvia jelmeztervező is. Természetesen ott ült a nézőtéren Babák Mihály Szarvas Város polgármestere és Csasztvan András a Teátrum igazgatója, akinek ötlete alapján született meg a mű.
Minden előadás a színpadon mindig változik, még akkor is, ha a szereplők állandóak, a hétfői előadáson is érezni lehetett, hogy a színművészek számára is nagy volt a tét, nagy volt a felelősség, de mindannyian maximumot tudtak nyújtani. Voltak változások a színészek között is és az előadásban is, amely nagyobb hangsúlyt kapott. Bár nagyon sokszor láttam az előadást –olvastam a szövegkönyvet – mindig találok benne olyan részt, amely fölött eddig elsiklottam (most Ajanduk álma, mert prózában hangzott el).
A színészek és a táncosok – mint mindig – hétfőn este is teljes szívvel, lélekkel játszottak és tudásukat vitték színpadra. Nádházy Péter Nimród király, felesége Enéh, Dósa Zsuzsa, fiaik: Hunor Boronyák Gergely, Magor Polák Ferenc, a két sámán szerepében Ajanduk Széplaky Géza, Bese Maróti Attila. A két királylány Tatár Bianka Emese és Bardon Ivett Ara szerepében. A három Kabarként ifj. Csasztvan András, Magyari László és Nánási Attila lépett színpadra. A két jóst Mester Dóra és Kepenyes Darida Zoé alakította. További gyermekszereplők: Bagócsi Jázmin, Csernus Nándor, Czifra Zétény, Kiss Virág, Sebjan Farkas Bianka, Sinka Dominik és Varga Vivien.
A táncosok a Duna Művészegyüttes és a Tessedik Táncegyüttes szólistái – közel harmincan – csodálatos látványt nyújtottak a színpadon. A koreográfiát Juhász Zsolt készítette. A háttérvetítés itt volt a legjobban érzékelhető. A díszlet Jakub Branický, a jelmez Nagy Szilvia munkája.
A közönség nem adta könnyen magát, az elő jelenetek dalai taps nélkül mentek le – Nimród dala hozta meg az elsőt –, hogy azután belelendüljenek és minden dalt tapssal jutalmazzanak. Az előadás végén pedig hosszú tetszésnyilvánítással köszönjék meg a Cervinus Teátrum színművészeinek az előadást.
„Ajanduk álma
Kegyes Magor úrfi! Az álom, csak álom.
Nem tehetek róla, elvisz sólyomszárnyon.
Most épp olyat láttam, hegyes-völgyes tájon
letelepült népünk szép Magyarországon.
Nagyobb lett meg kisebb ez a mi országunk.
Megvédtük mindentől, csak magunk rongáljuk.
Nincsen egyetértés, csak abban, hogy nem jó.
Vitatkozunk rajta, hol volt, hol nem volt.
Nehéz ezt látni, mert szeretem én,
még sincs minálunk minden a helyén.
Nehéz ezt látni, mert rögtön érzem:
nem lesz elég ehhez ezer év sem.”
A dalrészlet Belinszki Zoltán szerzői szövegkönyvében olvasható, amely megvásárolható.
Galambos Edit
Fotó: Kárpáti Zsuzsanna