Húsz éve nem játszott egymás ellen bajnoki mérkőzést a Hunyadi és a Csabacsűd együttese. Valahogy mindig elkerülték egymást, de szombat délután végre ismét szembe került egymással Szentandrás és egykori tengerin túli területének válogatottja.
A mérkőzést nagy várakozás előzte meg. Az oddszok egyértelműen a hazaiak mellett szóltak, de a szentandrásiak nem léphettek a biztos győzelem tudatában a pályára, hiszen sokan játszottak már együtt korábban a vendégek játékosaival még a Csabacsűd SE-ben. A szomszédvárak közötti összefonódást mutatja, hogy az ugyanahhoz a fodrászhoz járó Szabó testvérek közül Ferenc a vendégeknél, míg Máté a hazaiaknál lépett kezdőként a pályára.
Az első félidei játéka alapján a csabacsűdiek egyértelműen bejelentkeztek a felsőházba.
Az első kaput ért támadás Sándor Jánostól ment, aki az időnként rákezdő esőtől síkos fűben kiszámíthatatlanul megcsúszó és megfoghatatlan labda előnyeit igyekezett kihasználni, de Légrádi Attila kitolta. A 20. percben Lós István tette Virág Imre fejére a labdát. Wéber Csaba nem tudta megfogni a síkos labdát, és kiütötte, de Öpi még lendületben volt, igaz, nulla szögből csak a kapu előtt tudott keresztbe lőni, középen érkező meg nem volt. A 22. percben egy csabacsűdi fejről Légrádi kapujába került a labda, de lest intett a partjelző. A vezetést Nyemcsok Mihály szabadrúgásból szerezhette volna meg a Csabacsűdnek. A Légrádi által felállított sorfal mellett a csűdi hátvéd jobbról elcsavarta. A kapufáról kipattanó labdát Hunyadi kapusa háttal a kapu mellé sodorta.
A teljesen kiegyenlített mérkőzésen Borgulya János 26. percben esett fejese billentette a szentandrásiak felé a mérleg nyelvét, de ez nem nyomta rá a bélyegét a csűdiek játékára. Az egygólos hátrány nem billentette ki őket ritmusukból.
Az viszont igen, hogy a második félidőben Sonkoly Lajos egy kapura tartó lövésért gebeszkedve kézzel ért a labdába, mire László István játékvezető a büntetőpontra mutatott, Luiginak pedig kiosztott egy pirosat. Az, hogy a spori a zsebéből pirosat vett elő, nem volt meglepetés, hiszen addigra három-három sárgát már kiosztott a megye talán két legsportszerűbben játszó csapatának egy egyáltalán nem parázs hangulatú mérkőzésen.
A 2016-os szabálymódosítás óta egyébként nem lett volna automatikus és kötelező a piros, ha nem látta szándékosnak. László játékvezető annak látta Liugi repülésre tett, tagadhatatlanul szárnyaszegettre sikerült első kísérletét. A tavalyi szabálymódosítás kiküszöböli a tripla büntetést is, azaz a büntető, illetve a piros után Luiginak már nem jár automatikusan a néhány meccses eltiltás.
A büntetőt az 57. percben Virág Imre értékesítette. Ezzel már 2–0-ra vezetett a Hunyadi. Csabacsűd ettől kezdve teljesen szétesett, korábbi játékát nyomokban sem lehetett felfedezni a hátra levő bő fél órában. A Hunyadi könnyebben megtalálta a rést a vendégek védelmén, így Gulyás Ádám 78. percben beállította a végeredményt.
A megyei másodosztály északi csoportja 7. fordulójának mérkőzései után a Hunyadi tartja vezető helyét, míg a Csabacsűd a 8. helyről a 10-re csúszott vissza.
Békésszentandrási HMSE – Csabacsűdi GyLSE 3–0 (1–0)
Hunyadi: Lágrádi Attila – Kozák Balázs, Szabó Máté, Borgulya János, Lovas Attila – Szűcs Damján Róbert, Sajben Gábor (82’ Uhljár Szabolcs), Bódai Nándor (77’ Nagy István), Lós István (71’ Dernovics Tamás) – Virág Imre (82’ Olasz István), Gulyás Ádám (79’ Rusvai Márton)
Csabacsűdi GyLSE: Wéber Csaba – Mochnács Tamás (77’ Jelen Szabasztián), Nyemcsok Mihály, Bertók Gergő, Sonkoly Lajos – Endrefalvi Erik, Sándor János, Sovány Pál, Kasik Márk, Viszkok Gábor – Szabó Ferenc (65’ Bobvos Richárd)
Jók: Virág, Borgulya, Szabó, Lós ill. Sovány, Nyemcsok, Bertók
Varga László: Tudtuk, hogy nehéz lesz, mivel szomszádvárak rangadója volt. Nehezen tudtuk feltörni őket, de Borgulya fejes góljától megnyugodott a csapat. A második félidőben már voltak helyzetek, abból kettőt berúgtunk, így megérdemelten nyertük meg a meccset.
Sonkoly Lajos: Elismerésem a hazaiaknak, gratulálok neki! Még nagyobb gratuláció az én csapatomnak, mert tényleg szép úton halad a csabacsűdi futball újra. Hétről hétre látszódik a fejlődés a csapaton. Minden vereség után csalódott az ember, még ha úgy is harangozták be a meccset, hogy Szentandrás az esélyese. Aki kint volt a mérkőzésen, láthatta, hogy az első félidőben nem játszottunk alárendelt szerepet, sőt, jó volt a játékunk. 1–0-nál a kiállítás nem tett jót nekünk, ami szerintem véleményes.
