Akik úgy gondolták, hogy az az 50 milliméternyi eső, ami rendezvényt megelőző napon leesett, lehetetlenné teszi a VII. Nemzetközi Kukoricanap hagyományőrző betakarítási munkáit Csabacsűdön, tévedtek. “Ez a csabacsűdi földeknek semmi”, jelentette ki Mihály István, aki évről-évre vállalja a házigazda szerepét.
– Sokan azt hitték, hogy itt olyanok a munkaviszonyok, hogy nincs lehetőség arra, hogy ezt a bemutatót megtartsuk. Azt tudni kell, hogy Csabacsűdnek olyan az adottsága, a talaja, a környezete, hogy ennyi csapadék itt nem okoz nagy gondot – mondta, mintegy iránymutatást adva a jövőre nézve, hogy 50 mm-nyi eső miatt ne ijedjenek meg azok, akik szívesen jönnének törni.
– A hagyományt igenis őrizni kell, ápolni kell. Erre jó példa Csabacsűd, ahol a Kukoricanapon a gyerekek is részt vesznek – mondta, ami pont az idén éppen nem állta meg a helyét, mert az eső mellé a kifejezetten hideg reggelek elriasztották az egyébként mindig lelkes trefortosokat, mert egy csapat sem nevezett. Az idősebbek közül is sokan hasonlóképp gondolkodtak, így mindössze négy csapat állt be a sorokba, hogy jelre elkezdje a törést.
– Csabacsűdön nagyon sok kukoricát termeltek, mivel nagyon sok kukorica volt, nagyon széleskörű volt az állattenyésztés és a hizlalás. Ezért a csabacsűdi emberek kifejezetten jómódú parasztemberek voltak. A mai napig is, akik itt élnek, tudják azt, hogy az elődeik a jómódjukat a kukoricának köszönhették – magyarázta Mihály István azt, hogy miért is forrt össze annyira Csabacsűd a kukoricával.
– Az idei kukoricatermés gyengébb mint a tavalyi – állapította meg, de a csabacsűdi termés az aszályos idő ellenére még most is jónak mondható.
“Ahogy az előző években, az idén is a betakarítás és a gasztronómia volt a fontosabb. Sok főző és négy betakarítócsapat érkezett, illetve a pálinkák versenye egyre népszerűbb”. Ezt már Jansik Györgyné, Editke, a Csabacsűdiek Baráti Köre Hagyományőrző Egyesület elnöke foglalta össze kérdésünkre. Régen a közös fosztás volt a szokás, így az idén először a kukoricát csuhésan vitték be, ahol körben ülve-állva közösen fosztották, miközben a tornyai–nagyvarjasi asszonykórus énekelt. A gyerekek a piros kukoricacsöveket kereshettek, a lemorzsolt kukoricából a játszóházban különböző képeket készíthettek.
A Góré-díjat Tornya és Nagyvarjas közös csapata vihette haza. A csanádapácaiak a legcsaládiasabb, a csabacsűdi nagycsaládosok a legalaposabb, az evangélikusok csapata a legösszeszokottabb elismerő díjat vehették át. Farkas Máté Bendegúz és Elekes Karina volt a két legfiatalabb, illetve Sztan Etelka a legtapasztaltabb résztvevő a törésen.
Az idén 46 pálinkát mértek össze, amiből Major József szilvája került ki győztesen.
A pálinkák versenyében a sorrend a következőképp alakult:
Szilva: Petőfi Kft., Lénárt Zoltán, Komár Pál
Egyéb gyümölcs: Gyulai Gábor (birs), Körösiné Zvara Mária (meggy), Major József (barack)
Különdíjat kapott: Misa Farm (ágyas szilva), Takács Róbert (szilva), Nagyrét Farm (barack), Csatári Zoltán (szilva), Elekesné Ibolya (barack)
A főzőversenyen a Nem kukoricázunk csapat lett az első. Őket a Csuhébabák, illetve Csanádapácai Dohánylevél Egyesület követte. Különdíjat az örménykúti Petőfi Kft. vihetett haza.
A nap folyamán a kilátogató közönség színpadi programok során szórakozhatott. Volt nótázás, felléptek a Cervinus Teátrum művészei, Bardon Ivett és Polák Ferenc, valamint a Turáni Hagyományéltető Egyesület jóvoltából kard– és íjászbemutató is.
Este a sztárvendéggel, az Irigy Hónaljmiriggyel, illetve a Jump Rock Banddel zárult.
– A visszajelzésekből azt kapjuk, hogy ismét sikere volt a Kukoricanapunknak. Mindenki, aki kilátogatott jól érezte magát – állapította meg örömmel Editke.
