Szombaton délelőtt tartották Szarvas Város Barátai Köre 35. jubileumi közgyűlését, és úgy gondolták, hogy jó lenne előző este olyan programot készíteni, ami a város kultúrára fogékony közönségét összetoborozza, árulta el dr. Lipcseiné Czifra Magdolna a kör Kulturális Bizottságának vezetője, az egyesület társelnöke. Az ötlet forrásaként Uhljár Zitát jelölte meg, akinek a fejéből pattant ki, hogy mi lenne, ha szarvasi érdekeltségű kitüntetettjeiket, szarvasi kötődésű zenész ismerőseiket, Ágoston Bélát és dr. Somfai Kara Dávidot meghívnák, hiszen tudták, hogy felléptek már a budapesti csapat előtt is. A meghívás megtörtént, így péntek este a Gál Ferenc Főiskola Pedagógiai Kara előadója megtelt barátokkal.
Ágoston Béla és dr. Somfai Kara Dávid – akik magukat csak zeneközelítőként aposztrofálják – estjére a szokottnál kicsit korábban érkeztem, így a terembe lépve még csak hárman voltak, az az ötletgazda és egyben az est háziasszonya Uhljár Zita, dr. Somfai Kara Dávid és a hegedűs a háztetőről. A teremben kellett volna lennie Ágoston Bélának is, de őt nem láttam, így elsőként a barátok egyik legutóbbi díjazottjával, dr. Somfai Kara Dáviddal kezdtünk a diktafon felett beszélgetni, mikor a hegedűs arra járt, intett, én biccentettem. Aztán leesett: “Béla!!! Mi ez a szakáll?!”.
Ágoston Bélával 1980-tól négy évig osztálytársak voltunk az akkor még Vajda Péter Gimnáziumban. Már ott is gitárral a vállán közlekedett, de tanári pályára készült. Érettségink után ha fellépett Szarvason, édesanyja jelzéseinek köszönhetően időről-időre találkoztunk, de erre a szakállra nem voltam felkészülve. A későbbiekben Béla magyarázatot adott róla.
De vissza a dr. Somfai Kara Dáviddal megkezdett beszélgetéshez! Dávid Szarvas Város Barátainak Köre budapesti tagozatához tartozó szarvasi származású édesanyjának keresztül kapcsolódik városunkhoz. Kategorikusan kijelenti, hogy ő nem zenész, ő népzenegyűjtéssel foglalkozik, de gondolom, ahogy elsajátított harmincegynéhány nyelvet, úgy a belső-ázsiai pusztákon végzett kutatásai során jónéhány hangszeren is megtanult játszani azalatt, amíg a kezébe adták, hogy megnézze. Az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa ugyanis úgy közlekedik a sztyeppéken és Szibériában, mint más kutató a négyeshatossal. Elsősorban az ázsiai zenék területén végez kutatásokat, amik lehet, hogy felbecsülhetetlen értéket fognak képviselni népzenénk eredetére vonatkozóan.
– Engem nagyon érdekelnek a különböző ázsiai zenék. Nem csak gyűjtöm őket, de bele is kontárkodok – mondta szerényen Somfai Kara Dávid. – Én korábban már tartottam egy előadást, amin zenéltem. Amikor Béla a budapesti baráti körnek tartott előadást, kitalálták, hogy zenéljünk együtt egy kicsit. Akkor ment el a híre, eljutott Szarvasra is, és most meghívtak ide. Most mindketten zenei utazásainkat fogjuk elmondani. Én arról fogok beszélni, hogy engem hogyan érintett meg az ázsiai zene. Hoztam egy-két belső-ázsiai hangszert is.
Ezek a hangszerek az este folyamán meg is szólaltak, hol a népzenekutató torokénekeit kísérve, hol a Bélával közös improvizációk során.
Míg az este folyamán Dávidnál az utazások, addig Bélánál a hangszerek jelentek meg hangsúlyosabban, és végre magyarázatot adott a szakállra is.
– Én elhoztam egy csomó hangszert a gyűjteményemből, meg néhány nemezsapkát, ami az én utcazenész énemnek a kísérőtárgyai, a vonulószenekarnak – mutatott a szekrény tetején sorakozó, művészi kivitelezésű fejfedőkre Béla, majd végre magyarázatot adott a szakállra. – Most szerepelek majd egy filmben, ezért van most ez a szakál, meg ez a hosszú haj, mert májusban megkért a rendezőnő, Elek Judit, hogy növesszem meg a szőrzetemet. Tízen leszünk zenészek, a többiek állszakállal felszerelve, én meg gondoltam, hogy kipróbálom ezt az életérzést. Egy zsidó énekes leszek, igaz nevem nincs a projektben.
Egy, a “Most múlik pontosan” című dal ágostonbélásított változatával kezdett, majd elhangzott egy, az aradi vértanúk emlékére írt szám. Előadásában megszólaltatott néhányat a magával hozott hangszerek közül, dudált, brácsán a baráti kör születésnapjára írt dalt kísérte.
Végül elárulta, hogy hogy került az úszógumi a hangszerek közé. Eszerint éppen Ghánában zenéltek az ottani magyar nagykövetség megnyitóján, amikor az afrikai klíma hatására a dudája ketté nyílt. Egy medence partján pillantotta meg az úszógumit. Elmesélte, hogy addig járt a medencéhez, míg a gazdáját meg nem találta – letette a nagyesküt, hogy nem áll azóta a medence partján egy síró, úszógumiját kereső kisgyerek – aki engedélyt adott annak kétéltűsítésére, dudásítására.
Az előadások végén dr. Somfai Kara Dávid és Ágoston Béla három improvizáció erejéig összeállt. Formációjuknak ezúttal a Vokálpatrióták nevet adták.
