Babák Z
Elfelejtett dallamokról, elfelejtett melódiákról tartott előadást Mótyán Tibor pénteken az Evangélikus Újtemplomban. A délután programja abba nemrég meghirdetett sorozatba illeszkedett, aminek a közelmúltbeli első alkalmán Aradi András lépett a közönség elé.
Miután megújult a liturgiai menetrend itt, a magyarországi evangélikusoknál, de még a Szlovákiában is, vannak olyan dallamok, amik teljesen feledésbe merültek, és vannak bizonyos énekek, amiknek a dallama már nem is hallható, legfeljebb Romániában, a határ túloldalán levő Nagylakon, ahol szintét tótok élnek, csak ők jobban őrzik a szlovák identitásukat mint mi, tudtuk meg Mótyán Tibortól.
– Ezeket a melódiákat manapság már nem nagyon éneklik. Főleg azokról az elfeledett melódiákról van szó, amik az ócseh evangélikus liturgiában voltak használatosak régebben – magyarázta Mótyán Tibor.
Egy-két, a legnagyobb kincsei között őrzött különlegességet, régi felvételt is hozott.
– 1952-ben, itt, az Evangélikus Újtemplomban a Magyar Rádió felvételt készített Bartos Pál nagytiszteletű úrral, aki akkor a Miatyánkot énekelte magyar nyelven. Nekem ez a felvétel megvan, ugyan kicsit viharvert – mondta sajnálkozva, de egy hat és fél évtizede készült felvétel szerencse hogy megvan.
Hogy az ócseh hogy jön össze, arra is magyarázatot kaptak a későbbiekben az előadás hallgatói.
– Helyesebben így hangzik, hogy bibliai cseh, amit a husziták és a csehek közösen használtak. A cseh testvérek, akik a huszita eretnek mozgalomhoz tartoztak, alkották meg ezt a nyelvet, amikor lefordították a Bibliát héber nyelvről erre a bizonyos cseh nyelvre. Ezt bibliai cseh nyelvnek mondjuk. Králicében fordították, ezért hívjuk králicei bibliai nyelvnek is, Kralická Bibličtina, így mondjuk tótul. Tekintve, hogy az ott élő szlovákoknak nem volt olyan magas kultúrájuk mint a cseheknek, már az egyházi kultúrát illetően, így ők is ezt a csehet követték – árulta el.
Nem csak a szlovákok követték, hanem a 19. századi Magyarországon még az evangélikusság tótokból és svábokból állt, a magyarok is azt vették át, de sajnos azok is elhagyták. Ezek a gyönyörű szép dallamok elvesztek, sajnálkozott Mótyán Tibor.
Az előadás másik meglepetése egy nagylaki papszentelésről készült felvétel volt, “ahol az Erős vár a mi Istenünket éneklik, és egészen meglepő módon nem azzal a melódiával, mint amivel Luther énekelt, mert Tranovszky a szöveghez igazodva kicsit átalakította a melódiát”, árulta el. Ezeken kívül hozott egy-két olyan éneket, amik a feléig egyeztek az általunk énekelttel, a másik felében eltértek attól.
A sorozat következő alkalmán, 2017. október 13-án, 17 órától a szarvasi szlovák evangélikusok nyelvéről hallgathatnak egy előadást dr. Zsilák Mária nyugalmazott egyetemi docens tolmácsolásában.
