Óvodánkban az évszakhoz kapcsolódó ünnepkörök és a jeles napok jelentik az óvodai élet vezérfonalát. Nevelőmunkánk fontos részei az ünnepek sajátos hangulata, a hozzákötődő hagyományok, szokások felelevenítése, valamint a szlovák nyelv őrzése. Az ünnepek, a szokások keretet adnak munkánknak. A gyerekek megszokják, hogy a jeles napok ismétlődnek, mindennek megvan a maga ideje.
Feladatunknak tartjuk lakóhelyünk Csabacsűd szokásainak, hagyományainak, kulturális értékeinek összegyűjtését, megőrzését és továbbadását a jövő számára. A természet változásait követő ünnepkörök mindig meghatározott mondanivalóval jelennek meg. Minden ilyen alkalmat hosszabb előkészület előz meg, amikor a gyerekek kíváncsiságára építve változatos tevékenységet biztosítunk. Ez a tevékenység, készülődés, tervezgetés teszi az ünnepeket, jeles napokat izgalmassá, örömtelivé és felszabadulttá, amit tevékenyen együtt élünk át. A tartalmi megvalósítást fokozatosan egymásra építve, a gyermekek fejlettségi szintjét figyelembe véve szervezzük.
Az őszi munkák sorából, kiemeltük a szőlő szüretelését, amely régebben vidámsággal töltötte meg a szőlőhegyeket és az emberek szívét egyaránt. A gazda családja, rokonok, szomszédok összegyűltek a szőlősben, majd ott hangulatos tevékenység kezdődött: tréfálkoztak, daloltak, sőt még táncra is perdültek, miközben mindannyian tették a dolgukat. Így az asszonynép szedte, míg a férfiak hordták, szapulták, préselték a szőlőt. Majd a szüret végeztével a csőszök tánca tette igazán ünnepélyessé ezt az eseményt.
A szüreti néphagyomány az egyes tevékenységformákban is megnyilvánultak. Népmesék, mondókák, találós kérdések, énekes gyermekjátékok, népdalok, népzene, népi jóslások, népszokások, ügyességi, sportjátékok, tárgykészítő népi játékok, csuhéfigurák, termésbábok készítése által.
A Méhecske csoport a héten a szüret témakörét dolgozta fel, kiemelve a szőlőszüretelést. Sétájuk során megfigyelték a természetes környezetében ezt az őszi gyümölcsöt. Megismerkedtek a növény részeivel, színével, majd tanultak róla verset, énekeltek dalokat. Hetüket szőlőpréseléssel, mustolással zárták. Egy gyermek szüleinek köszönhetően láthattak szőlőprést a gyerekek. Miután a gyűjtött szőlőt megmosták, leszemezték, beszórták a présbe, szőlőlét, mustot kóstoltak, közben felelevenítették a szüreti hagyományokat, mulatságokat.
A Katica csoportosok az óvoda udvarán lévő diófa alól felszedték a diót, majd alatta őszi körjátékokat játszottak. Az összegyűjtött diót együtt megtörték. A dióbél felhasználásával másnap süteményt sütöttek. A dióhéjból a szorgos kis kezek állatfigurákat (katica, teknős), hajót, csörgőt készítettek. A tevékenységek közben a dióról énekeltek, mondókáztak, verseltek. A hét utolsó napján délelőtt a gyerekek a csoportban is szüreti mulatságon vettek részt, ahol elfogyasztották a diós süteményt, majd táncoltak, énekeltek.
Külön öröm volt, amikor a szülői közösség vezetői felvetették, hogy szeretnének egy közös délutánt. Mindig nagy öröm, amikor egyszerre dobban a szívünk a gyerekekért!
Az óvoda is szüreti hangulatba öltözött, a gyerekek gyűjtőmunkája révén készített számtalan alkotó-művészeti tevékenység produktumát látva. A mulatságot közös szüreti énekes játékok, dalok nyitották, majd néptánc követte, amely a 3 évestől a 60 évesig mindenkit megmozgatott. A kézműves asztaloknál őszi lámpást készíthettek a gyerekek a szülőkkel közösen, gesztenyéből nyakláncot fűzhettek, tököt faraghattak, termésképet ragaszthattak, színezhettek az óvodai szülői közösség jóvoltából, valamint őszi gyümölcsleveket ihattak, és házi termesztésű, biogyümölcsöket ehettek a gyerekek.
Élményekben gazdag, tartalmas volt ez a közös délután, és ahogy régebben vidámsággal töltötte meg a szőlőhegyeket és az emberek szívét a szüreti mulatság, ez a mi óvodánkban most is megvalósult látva a gyerekek – szülők – pedagógusok tekintetét.
K.A.
