G.E.
Szemerédi Bernadett Klipszet, Széplaky Géza Oktánt, a benzinkutast, Cementet, az építésvezetőt, és Prézlyt, a minisztert alakítja majd a Cervinus Teátrum hamarosan bemutatandó Hotel Menthol című musicaljében. A színészházaspárral próba előtt beszélgettem.
– Lassan a feléhez közeledik a Hotel Menthol próbaidőszaka, hogy álltok?
– Széplaky Géza: Jól! Szerintem kimondottan jól. Viktor nagyon kézben tartja a dolgokat. A Hotel Menthol „keményen” zenés, táncos darab, de teljesen más a próbafolyamat felépítése egy ilyen jellegű előadásnál, mint egy prózainál. Amíg a prózai próbafolyamat szövegkönyvvel a kézben is működik, ráadásul lassan építjük fel a karaktert, s az utolsó héten válunk eggyé a figurával, na, itt ez nem megy. Ha nem tudom a szöveget, nem tudok dolgozni, mert példánnyal a kezemben nehéz próbálni. Tudni kell a szöveget, a dalokat, a koreográfiát, minél előbb. De Viktor (Varga Viktor rendező) ezt „vasmarokkal” tartja kézben – és teljesen jó értelemben – „hajt bennünket”, jó időbeosztással dolgozik, és ezért úgy gondolom, jól állunk.
– Szemerédi Bernadett: Egy zenés darab igen komplex műfaj, s bár sokan azt gondolnák, a „rockabilly érzés” magától értetődő dolog, úgy vélem, pont az egyszerűsége miatt jelent igazi kihívást. Nagyon örülök annak, hogy Viktor a szituációkat, a jeleneteket gyors tempóban állította színpadra, hogy minél hamarabb elkészüljön az a vázlat, amelyet mi, színészek majd vele együtt színezhetünk tovább, közösen kialakítva az akár elrajzoltság határát súroló vagy azt átlépő karaktereket. Ezek a figurák messze vannak a valóságtól, nem kell hozzájuk mélylélektan sem, de mindegyikük meghatározó szín az előadás palettáján, amelyből a menthol-kavalkád majd összeáll. Én is úgy gondolom, hogy összességében jól állunk. Csak magammal szemben vagyok türelmetlen…
– Széplaky Géza: Betti maximalista! Például ma is: volt egy óra ebédszünet, ebéd után lett volna húsz percünk pihenni, de Betti pihenés helyett inkább a próba videóját elemezte.
– Szemerédi Bernadett: Maximalista vagyok, ez igaz, a táncok területén különösen többet várok el magamtól, hiszen nem vagyok táncos, de szeretném, ha minden mozdulat olyan „klipszes” lenne. Tudom, hogy félidőnél tartunk, de akkor is azt érzem, rengeteg még a csiszolgatnivalóm.
– Széplaky Géza: Fontosnak tartom, hogy a csapat együtt legyen, ugyanis a darab az első perctől az utolsó másodpercig nagyon nagy fordulatszámon pörög. Jelenlétben, mozgásban, dalban, szövegmondásban is intenzív… a replikák annyira egymásra épülnek, ha valaki ritmust veszít, akkor mindannyian „vesztettünk”.
– Szemerédi Bernadett: Maga a szövegkönyv is egy partitúra, saját dinamikával, ritmikával. Igaza van Gézának, ha a szövegben megbicsaklik valami, akkor az előadás ritmusa is megbillen.
– Széplaky Géza: Amit nehéz visszahozni. A szöveg is úgy le van kottázva, mint a dal. Persze, ez képletesen értendő.
– Géza, három karaktert alakítasz az előadásban.
– Széplaky Géza: Nekem kevés időm van megmutatni magam, ezért sűrítenem kell a „jelenlétemet”, amikor színpadon vagyok.
– Az előadás egy letűnt kor életérzése.
– Szemerédi Bernadett: Ahogy Viktor (Varga Viktor rendező) az olvasópróbán is elmondta, két generációt akar megmutatni. Ott van egy letűnni látszó, de még mindig pulzáló kor három alakja: Mike, Csacsacsa és a Miniszter, ugyanakkor ezeknek az ikonikus figuráknak megjelenik az utánpótlása is, akik továbbviszik, -éltetik a stílust, az életérzést, a jampi világot. Mike utódja Zsilett, Csacsacsáé Klipsz, akiben már nyomokban meg-megjelennek egy díva vonásai, gesztusai, stílusjegyei. És ott van Bringa, aki hasonlóan neurotikus, akár a Benzinkutas, az Építésvezető vagy a Miniszter, mintha az ő klónjuk lenne, csak fiatalabb kiadásban. Lehet, hogy ez a nézőben nem fog ennyire konkrétan tudatosulni, számomra mégis izgalmas, ahogy próbáljuk megkeresni ezeknek a finom nüanszait is.
– Széplaky Géza: Nehéz a szereplők igazát és sorsát keresni, mert ehhez „számszakilag” kevés szó áll rendelkezésre.
– Szemerédi Bernadett: Nem jellemfejlődésről beszélünk, inkább arról, hogy minden szereplő üde színfoltja az előadásnak. A figurák árnyalataiban próbálunk mindent megmutatni, akár a szélsőségekig is, pontosabban ameddig a rendezőnk megengedi.
– Jelmezetek készül?
– Szemerédi Bernadett: Igen. Nagyon érdekes, az enyém stílusában a grease-beli egyik jelmezemre emlékeztet. Nem akarom összehasonlítani a kettőt, de mondanom sem kell, egyik előadás életérzése nem áll annyira „távol” a másikétól. Szilvi (Nagy Szilvia jelmeztervező) nagyon jól eltalálta Klipsz stílusát, jól fogom magam érezni a ruhában.
– Jól érzitek magatokat?
– Szemerédi Bernadett: Igen, nagyon! Ettől a muzsikától nem lehet szabadulni.
– Széplaky Géza: Nagyon örülök, hogy benne lehetek, hiszen ezeken a dalokon nőttem fel. Valóban nem lehet kiebrudalni az előadás dalait az ember fejéből.
– Szemerédi Bernadett: A szabadnapunkon elhatároztuk, nem foglalkozunk a dalokkal, de hol Géza, hol én kezdtem el dúdolni őket.
– Látom, komolyan veszitek…
– Szemerédi Bernadett: Másképpen nem is lehet, abban rejlik az egyszerűsége, a nagyszerűsége, hogy csak komolyan lehet készülni rá.
– Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok mindkettőtöknek!
Galambos Edit
Fotó: Babák Zoltán
