Óvodánkban fontos feladatnak tekintjük, hogy újra felfedeztessük a szülőkkel, gyermekekkel, magyarságunk, kultúránk népi és keresztény ünnepeit, hagyományait, azok belső tartalmát, esztétikáját. A mindennapokon kívül, keresztény nevelésünk az ünnepek és hagyományok köré fonódik.
Az ünnepek többségét természetesen elsősorban a családban kell megünnepelni, az óvoda pedig kiegészítő tevékenységével hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermekek életében megalapozzuk, a hit és a hagyományok megismerésének első alapköveit. Különösen fontos, hogy a gyermekek minél korábban át tudják élni a közös ünneplés nyújtotta örömet, a közös rítusok biztonságot adó élményét.
„Szent Mártonnak ünnepén/Égő gyertyát viszek én…”
Óvodánk ünnepei között kiemelkedő helyet foglal el a már több éves hagyománynak örvendő november 11 környékén tartott Szent Márton nap. Több népi hagyomány kapcsolódik hozzá, és itt, az óvodai közösségben is tudjuk ünnepelni. Már az előkészületek sokrétű tevékenységekre adnak lehetőséget, melybe aktívan bekapcsolódnak a gyermekek. Óvodásaink részt vesznek a színes mécsesek elkészítésében, a sok-sok libás játék közben mártoni dallamok hangzanak fel.
„Sötét van már, fúj a szél, nincs csillag az égen,
Szent Márton világíts most kis lámpáddal nékem!
Lámpa, lámpa, lámpácska, ölelj melegeddel!
Lámpa, lámpa, lámpácska, ölelj melegeddel!”
Szent Márton a középkor egyik legfényesebb szentje, akit minden óvodásunkal megismertetünk. A róla szóló történeteket, legendákat érdeklődve, szívesen hallgatják.
316-ban Pannóniában Sabaria (Szombathely) városában született. Pogányként látta meg a napvilágot, és 15 éves volt, amikor besorozták katonának a római hadseregbe. Ott nemcsak vitézségével, tűnt ki, hanem a betegek és a szegények iránti tiszteletével is. Egyik legismertebb legendája szerint egy alkalommal katonáival lovagolva egy szegény koldussal találkozott. A férfi éhes volt, didergett, segítségért könyörgött. Márton megsajnálta, s mivel egyebe nem volt, mint a köpenye, az egyik felét a didergő koldusnak adta. Éjjel azután különös álmot látott, melyben Jézus a koldus képében jelent meg előtte. A látomás hatására megkeresztelkedett, s elhagyva a katonai pályát egyszerű szerzetesként tanította népét. Nagy tisztelet övezte tetteit, majd 371-körül Tours város püspökévé választották.
Életének üzenete: légy mindig alázatos, tégy jót, amikor csak tudsz, s ne feledkezz meg a rászorulókról.
Minden évben, különösen az ünnepet megelőző heteket, napokat meghatározza a fenti üzenet, a hűvös novemberi napokban átjárja óvodánk falait a szent mártoni lelkület. Az ünnep fénypontja az a lelki nap, amikor az óvodánk apraja-nagyja összegyűlik „Mártonozni”. Az idén sajnos nem az udvaron, mint máskor, mert most esett az eső. A tornatermünkbe hívták hangos dobszóval (a cseresznyés középsős) kikiáltók a csoportokat. Ott aztán Mihály Zoltánné óvó néni a korosztályokhoz igazított elbeszéléseiből a gyermekek megismerhették az ünnephez tartozó népszokásokat, történeteket valamint a legenda megelevenítése, dramatizálása során pozitív erkölcsi tapasztalatokhoz is (pl. önzetlenség, segítőkészség, együttérzés) juthattak. Az Alma csoportos gyerekek öltöztek be a legendák szereplőinek, de a játékba mindenki bekapcsolódhatott! A történet megjelenítése során együtt énekeltük a katonás, a Szent Mártonos és libás dalokat, mondogattuk a mondókákat, verseket. Mi, nézők voltunk a katonák, a libák, köztünk bújt el Szent Márton, és a mi gágogásunk árulta el az embereknek, hol találhatják meg! Egy leendő óvó néni: Kármen kísérte gitárjával az énekeket, és gondoskodott az emelkedett hangulatról.
A gyerekek már alig várták régi jó barátjukat: Gáspárt, a libát, (akivel Piroska néni szokott bábozni). Ő az, akivel lehetett verselni, csujjogatni, és ő hívta táncolni is a vidám mulatságba a gyerekeket.
„Aki libát nem eszik, egész évben éhezik!”
Nem is éheztünk ma sokáig! Finom libamájas kenyeret kóstolgathattunk, amit a dajka nénik osztottak szét, majd táncházzal zártuk az ünnepséget. Délután aztán örömmel vitték haza a gyerekek a kis égő lámpásaikat – a szeretet lángjaként -, és lelkesen mesélgették szüleiknek a Szent Márton napi élményeiket.
Ilyenkor vidámság, melegség járja át mindnyájunk szívét, megérezzük a koldusra terített köpeny melegét, melyet a dal is kifejez:
„ Osszuk szét a köpenyét, öröksége a miénk/Pannon földnek drága szent fia, vezess minket, vígy a jóra…”
Gyekiczki Istvánné szakvezető óvodapedagógus, hitoktató
