Kürtőskalács és forralt bor illata lengte körül a Zenepavilont december 5-én, a délutáni órákban. A pavilon a nyári estéket idézve ismét átmeneti színpaddá alakult, a Somvirág zenekar pedig muzsikaszóval hívogatta a gyerekeket. A Fonád Zoltán, Sindel Csilla és Molnár János alkotta formáció ráadásként meg is énekeltette a gyerekeket, ami olyannyira jól sikerült, hogy a Hull a pelyhes dallamára lovaskocsin befutott a nagyszakállú.
Kísérőként Hodálik Pál alpolgármestert és egy tucatnyi krampuszt hozta. Az utóbbiak közül ezúttal vélhetően a jószívűeket válogatta össze, mert ijesztgetés helyett ők gondoskodtak róla, hogy egyetlen gyermek se távozzon üres kézzel. A télapó az ajándékok mellett jó szóval is elhalmozta az összegyűlt apróságokat, akik egész éves megfigyelései alapján egytől-egyig kiérdemlik a dicséretet. Kérte tőlük, hogy őrizzék meg az ünnep melegét, és vigyék tovább az év minden napján.
– Közösségi szempontból fontos ez a rendezvény. Mint tudjuk, nagyon sok településen tartanak közös Mikulásvárást, és hosszú évek óta így van ez Szarvason is. A helyszín a főtér helyett ezúttal a Zenepavilonra tevődött át, ami szerintem hangulatosabb, és úgy látom, hogy sokkal több gyereket is vonzott. Nekem volt szerencsém egy kicsit kocsikázni a Mikulással a városban, bemutatni neki, mi épült-szépült az elmúlt évben, és természetesen megfogalmaztam felé városi szinten a kívánságainkat is – utalt Hodálik Pál mosolyogva arra a hosszú listára, ami az elképzeléseik sorát tartalmazza.
Fél szemét folyamatosan a 7 éves kisfián tartva az is megfogalmazta, fontos, hogy higgyünk a csodákban és abban, hogy a kívánságaink előbb-utóbb teljesülnek. Nem egy egyszerű világban élünk, éppen ezért fokozottan szükség az ünnep varázsára és ezekre az együtt töltött pillanatokra.
A gyerkőcök a jóságos ajándékhozónak közös énekléssel kedveskedtek, abban bízva, hogy útja során hamarosan az otthonukat is felkeresi.
– Idén támadt egy ötletem. Azt találtam ki, hogy nemcsak a csizmámat készítem ki az ablakba, hanem süteményt és tejet is teszek neki. Már nagyon várom, remélem ma este hozzám is eljön – mondta a tömött sorok között izgatottan toporogva egy hét éves kislány.
A szarvasi Mikulás eközben fiatalos lendülettel lekapta hátáról a puttonyát, és bőkezűen dobálta rajongói felé a szaloncukrokat. Búcsúzóul arra kért minden gyerekeket, hogy amikor hazamennek, puszilják körbe a szüleiket, és köszönjék meg nekik, hogy teljes szívükből szeretik őket.
