Postafiók
Gyere Lóri! Ülj le mellém!
Nosza, fogd meg két kezem
Hallgasd meg hát…17-ben …
Mit láttam én kedvesem…?
Utcán járva, bandukolva
Zsivajt hallok s éneket,
Mi lehet ez? Körbe nézek..
Hangoskodót nem lelem.
Merészkedem szerte nézni
Hírös ovi-suliban
Amit láttam, szemem –szájam
Elfeledni nem tudja.
Hatalmas nagy épületben
Sok kis gyerek sereglett.
Dajka nénik..Nem is egy…SZÁZ!
Teát kínál, meleget.
Óvó néni sorakoztat
„Mikulás jön! Csitt legyen!”
„Ne ugrálj a sárba Jancsi!”
Gyula bácsi integet.
Megjött hát az ősz szakállú
Hintón csücsül. Piros. Nagy….
Mögötte a két angyalka
Húzkodja a zsákokat.
Mennyi mosoly, mennyi gyerek..
Izgatott szív megremeg
Egyik sem fél, jelentkezik
Versét mondja lelkesen…
Iskolások sütit hoznak.
Kínálgatják Télapót.
Aki hasát teletömi
S folytatja a mondandót:
„Emlékszem a sok hisztire,
No, de annyi baj legyen!
Több volt itt az ügyeskedés
Puttonyomat széttszem..”
Menny játék, mennyi mosoly
Csillognak a nagy szemek.
Mindenki kap, derűs az arc,
Gyakorlós szív megremeg
Mosoly ország, derű sziget lett az ovi -suliból
Oda jársz majd te is, Lóri.
Mert ott
GYEREKNEK LENNI JÓ!
Szabó Edina tanító
