in , ,

Nagyi története a gyakorlós Mikulásról

Gyere Lóri! Ülj le mellém!
Nosza, fogd meg két kezem
Hallgasd meg hát…17-ben …
Mit láttam én kedvesem…?

Utcán járva, bandukolva
Zsivajt hallok s éneket,
Mi lehet ez? Körbe nézek..
Hangoskodót nem lelem.

Merészkedem szerte nézni
Hírös ovi-suliban
Amit láttam, szemem –szájam
Elfeledni nem tudja.

Hatalmas nagy épületben
Sok kis gyerek sereglett.
Dajka nénik..Nem is egy…SZÁZ!
Teát kínál, meleget.

Óvó néni sorakoztat
„Mikulás jön! Csitt legyen!”
„Ne ugrálj a sárba Jancsi!”
Gyula bácsi integet.

Megjött hát az ősz szakállú
Hintón csücsül. Piros. Nagy….
Mögötte a két angyalka
Húzkodja a zsákokat.

Mennyi mosoly, mennyi gyerek..
Izgatott szív megremeg
Egyik sem fél, jelentkezik
Versét mondja lelkesen…

Iskolások sütit hoznak.
Kínálgatják Télapót.
Aki hasát teletömi
S folytatja a mondandót:

„Emlékszem a sok hisztire,
No, de annyi baj legyen!
Több volt itt az ügyeskedés
Puttonyomat széttszem..”

Menny játék, mennyi mosoly
Csillognak a nagy szemek.
Mindenki kap, derűs az arc,
Gyakorlós szív megremeg

Mosoly ország, derű sziget lett az ovi -suliból
Oda jársz majd te is, Lóri.
Mert ott
GYEREKNEK LENNI JÓ!

Szabó Edina tanító

in ,

A Zenepavilonhoz érkezett idén a Mikulás

Kürtőskalács és forralt bor illata lengte körül a Zenepavilont december 5-én, a délutáni órákban. A pavilon a nyári estéket idézve ismét átmeneti színpaddá alakult, a Somvirág zenekar pedig muzsikaszóval hívogatta a gyerekeket. A Fonád Zoltán, Sindel Csilla és Molnár János alkotta formáció ráadásként meg is énekeltette a gyerekeket, ami olyannyira jól sikerült, hogy a Hull a pelyhes dallamára lovaskocsin befutott a nagyszakállú.

Kísérőként Hodálik Pál alpolgármestert és egy tucatnyi krampuszt hozta. Az utóbbiak közül ezúttal vélhetően a jószívűeket válogatta össze, mert ijesztgetés helyett ők gondoskodtak róla, hogy egyetlen gyermek se távozzon üres kézzel. A télapó az ajándékok mellett jó szóval is elhalmozta az összegyűlt apróságokat, akik egész éves megfigyelései alapján egytől-egyig kiérdemlik a dicséretet. Kérte tőlük, hogy őrizzék meg az ünnep melegét, és vigyék tovább az év minden napján.

– Közösségi szempontból fontos ez a rendezvény. Mint tudjuk, nagyon sok településen tartanak közös Mikulásvárást, és hosszú évek óta így van ez Szarvason is. A helyszín a főtér helyett ezúttal a Zenepavilonra tevődött át, ami szerintem hangulatosabb, és úgy látom, hogy sokkal több gyereket is vonzott. Nekem volt szerencsém egy kicsit kocsikázni a Mikulással a városban, bemutatni neki, mi épült-szépült az elmúlt évben, és természetesen megfogalmaztam felé városi szinten a kívánságainkat is – utalt Hodálik Pál mosolyogva arra a hosszú listára, ami az elképzeléseik sorát tartalmazza.

Fél szemét folyamatosan a 7 éves kisfián tartva az is megfogalmazta, fontos, hogy higgyünk a csodákban és abban, hogy a kívánságaink előbb-utóbb teljesülnek. Nem egy egyszerű világban élünk, éppen ezért fokozottan szükség az ünnep varázsára és ezekre az együtt töltött pillanatokra.

A gyerkőcök a jóságos ajándékhozónak közös énekléssel kedveskedtek, abban bízva, hogy útja során hamarosan az otthonukat is felkeresi.

– Idén támadt egy ötletem. Azt találtam ki, hogy nemcsak a csizmámat készítem ki az ablakba, hanem süteményt és tejet is teszek neki. Már nagyon várom, remélem ma este hozzám is eljön – mondta a tömött sorok között izgatottan toporogva egy hét éves kislány.

A szarvasi Mikulás eközben fiatalos lendülettel lekapta hátáról a puttonyát, és bőkezűen dobálta rajongói felé a szaloncukrokat. Búcsúzóul arra kért minden gyerekeket, hogy amikor hazamennek, puszilják körbe a szüleiket, és köszönjék meg nekik, hogy teljes szívükből szeretik őket.

A Zenepavilonhoz érkezett idén a Mikulás

Egy történelemkönyv születése