Úton az év legszebb ünnepe felé a Tessedik Sámuel Múzeum ismét családi délutánra várta az alkotni vágyókat. Az idei negyedik – egyben utolsó – alkalmon a karácsonyi és a Luca-napi szokások szorosan összekapcsolódtak. Az érdeklődők december 9-én egyebek mellett Luca- búzát ültethettek, Luca-kalendáriumot készíthettek, karácsonyi díszeket fabrikálhattak, kézügyességüket pedig mézeskalács díszítés közben tesztelhették.
– Advent első hétvégéjén mindig Gyulán, a karácsonyi vásáron sütjük mézeskalácsot. Azt vettük észre, hogy a jellegzetes illat odacsalogatja hozzánk az embereket, mintha megéreznék az ünnep illatát. Ez a karácsonyi finomság szerintem valahol a szeretetet jelképezi, hiszen elég valakinek egy szívből készült süteményt adnunk, az magában hordozza az odafigyelés és a gondoskodás érzését is – mondja a múzeumi rendezvények állandó meghívott vendége, Uhljar Mátyásné.
Mindenki „mézes Margója” mindvégig tyúkanyó módjára adott útmutatást a köré sereglőknek, a legügyesebbek pedig a hagyományos karácsonyi formák helyett piros színűre festett alapokon népies motívumokkal kísérletezhettek.
Az alkotóműhelynek immár másodjára a Ruzicskay Alkotóház adott otthont. A középen elhelyezett asztaloknál zokniból hóember, tortacsipkéből angyalka, ún. transzfer technikával pedig fa karácsonyfadíszek kerültek ki a gyerekek kezei közül. Ez utóbbihoz egy speciális oldatot használtak, amellyel átnedvesítették a lézer nyomatóval nyomtatott mintát. A formát egy egyszerű kanál segítségével rádörzsölték a faalapra, s ha mindezt kellő erővel tették, ill. a minta sem mozdult el, akkor megjelent az áhított karácsonyi jelkép a faanyagon.
Egy másik helyszínen az újrahasznosítás jegyében üveg mécseseket díszítése zajlott, kétoldalú ragasztó, liszt, só, valamint zöld növények és tobozok felhasználásával. A lányok nagy kedvence a Luca-cédulák írása volt, amelyek a régiek szerint elárulták a jövendőbeli legény nevét. Akadt olyan leányzó is, aki biztosra ment, és mint a 12 cetlire ugyanannak a fiúnak a nevét véste fel.
– A hagyományok megismertetésén túl szeretnénk az igazi értékekre is felhívni a figyelmet. A régiek ilyenkor felkeresték a rokonokat, barátokat, jókat ettek, társalogtak, és ha esetleg valamilyen ügyes-bajos dolguk volt, megbeszélték. Erre is jó egy ilyen alkalom, hiszen a családok nem egy bevásárlóközpontban töltik a délutánt, hanem együttesen, a karácsonyra hangolódva. Sok fiatal azt is megjegyezte, hogy az elkészült munkákat hazaviszi, és meglepetésként odaadja a szüleinek – mutat rá Horváth Mariann múzeumpedagógus egy-egy foglalkozás jelentőségére.
A program a „Gyere velünk a múzeumba!” című pályázatnak köszönhetően mindenki számára ingyenesen volt. Az egész éven át futó pályázat célkitűzései között szerepelt, hogy az intézmények a hátrányos helyzetű településeken élő fiatalokhoz eljuttassák a kulturális örökség fontos elemeit, ezáltal segítsék az esélyegyenlőtlenség felszámolását. A Tessedik Sámuel Múzeumnak – a vállalt indikátoroknak megfelelően – mintegy négyezer főt sikerült megszólítania.
