Newjság
Évtizedek óta vasárnaponként járok piacra, és a Vasút utcai bejáratnál az első pillantásom mindig Józsi standjára esett. Természetesen mindig ott volt jellegzetes fekete keretes szemüvegében, kockás ingében. Először megbeszéltük a hét politikai eseményeit, elmesélte legújabb vicceit – kiváló humora volt, majd a piaci köröm megtétele után ismét nála voltam. Ekkor vásároltam: mindig friss, saját termelésű, csak magyar árut. Tavasszal gyönyörű muskátlikat, petúniákat, egynyári virágokat, paprika és paradicsom palántákat. A növények mellé mindig ültetési és ápolási tanácsokat is kaptam, ami magas szintű szakmai tudásról, elhivatottságról tanúskodott. Nyárom mindig segített a legideálisabb paradicsom és paprika kiválasztásában a lecsóhoz, paradicsomléhez. Disznótor nem múlhatott el kiváló minőségű pirospaprikája, fokhagymája nélkül, és töltött káposztát is csak Józsi savanyúkáposztájából tudtunk főzni.
Az a típusú kereskedő volt, aki maximálisan tisztelte vásárlóit, még a gondolatáról is irtózott, hogy bárkit becsapjon.
Az áru lemérése után mindig került valahogy egy-egy hagyma, zöldség a zacskóba. És Mikulás sem telt el úgy, hogy egy répát ne kapjanak a szarvasi „szépasszonyok” a Mikulástól. És mindez már múlt idő, megidézett emlék!
Hogy mennyire szerették és tisztelték a vásárlói, kereskedő társai, bizonyítják a vasárnapi piacon a standján égő mécsesek, az emlékezés virágai.
Felesége, Marika folytatja az árusítást, hiszen van még paprika, savanyú káposzta.
Imádott unokái – koruknál fogva – sajnos csak szüleik elbeszéléséből fogják tudni, milyen szorgalmas, családszerető, humánus, jó nagypapájuk volt.
Kedves Józsi! Legyen nyugodt pihenésed!
Törzsvásárlód: Tóthné Lipták Erzsébet
