Postafiók
Az intézményi hagyományoknak megfelelően nyitotta adventi időszakát a Gál Ferenc Főiskola Szarvasi Gyakorló Általános Iskola és Gyakorlóóvoda. Mintegy négyszáz egyedi készítésű, és mintázatú, monogramozott mézeskalácsból álló kapu várta kivilágítva a Pedagógusképző Kar hallgatóit, oktatóit, a Gyakorlóintézmény gyermekeit, tanulóit, szülőit az ünnepi időszakban. Advent időszakát áthatja annak a jóleső érzése, hogy készülünk, készülődünk valamire, ami számunkra rendkívül fontos, számunkra különleges jelentéssel bíró. Az első gyertyagyújtás alkalmával Pentaller Attila református lelkipásztor osztotta meg ünnepi gondolatait, és adott útravalót, üzenetet a családoknak, a karácsony megélt ünnepére várakozóknak. Gondolatait a Pedagógiai Kar kamarakórusa kísérte, karácsonyi dalokkal köszöntve az intézmény gyertyagyújtásra érkezett vendégeit. A második gyertyagyújtás alkalmával Horváth Z. Olivér evangélikus lelkész szívhez és észhez szóló üzenetét vihették haza a család melegébe az intézmény közösségei. A Gyakorló „Szív hangjai” gyermekkórusa angyalian csengő hangjával lépett mindenki eggyel közelebb a karácsonyhoz. Advent időszakában érkezik a Mikulás is, a Gyakorlós szokásokhoz híven, hintón, és angyalkák kíséretében, hogy azt a sok jóravalóságot, amit a gyermekek magukban hordoznak, forró teával, és ajándékokkal jutalmazza. A harmadik gyertyagyújtás betlehemi élőképe mindig különleges lelkületet ad a szereplő gyermekeknek, szülőknek, és elmaradhatatlan a „barisimogatás” is, aki „természetét meg nem meghazudtolva” heves bégetéssel nyugtázta az ünnepi pillanat emelkedettségét. Ünnepi gondolatokat fogalmaztak meg Bátori Andrea evangélikus-, és Jancsó Brigitta, katolikus hitoktatók. A közös imádság az egymás kezének megfogása szimbolizálta a várakozásban lévő egységet, odafigyelést.
A napi munkák végeztével jóleső volt a gyertyagyújtások emelkedettsége, pillanatnyi „megállítása”, hogy a fáradtan, éhesen, zúgó fejjel hazainduló gyermek, szülő, nevelő, kissé befelé figyeljen, és éber figyelemmel keresse azt a szelíd hangot, amit a félhomályban hozzájuk szóló Krisztus békéje árasztott feléjük. Az Evangélikus Ótemplom meghívására angyali reggeleken osztotta meg gondolatait és üzenetét Bíró Gyula igazgató, főiskolai mestertanár, ahol a nevelői közösség, a szülők közössége csatlakozott a kiváló és hagyománnyal bíró reggeli programhoz. Az intézményvezető ünnepi üzenetében arra hívta föl a figyelmet, hogy egész életünk ne csak a jövőbeli pillanatok utáni sóvárgásról szóljon, ne csak túléljük, hanem megéljük a napokat, ne a „szomszéd” előrejutását figyeljük a mindennapokban, hanem örüljünk a saját boldogságunknak, a saját családunk egész-ségének… Azt a kérdést is megfogalmazta, hogy jó-e az embernek az az érzet, hogy gürcölünk, taposunk a haladásért, és valójában egy helyben masírozunk? A különlegesen Istenre figyelő időszakban az emberre és Krisztusra odafigyelést szorgalmazta, ahol az ember nem egy leváltható, nem egy „kidobható”, nem egy állandóan komplikált megoldások kereszttüzébe állított valaki, hanem a megbecsült, a fontos, és a „ráfigyelt” társ, embertárs. Az anyagiassággal szembeállította az átélhető öröm más lehetőségét. Ferenc pápa szavaival „a betlehemi gyermek annak a határtalan szeretetnek a hűségét és gyengédségét mutatja meg, amellyel Isten mindnyájunkat körülvesz” kívánt áldott ünnepeket, és boldog új esztendőt a Gál Ferenc Főiskola Pedagógiai Kara és a Gál Ferenc Főiskola Gyakorlóintézménye nevében. Üzenetét azzal zárta, „a boldogságot nem kell hajszolni, nem lehet megvenni, mert az bennetek, bennünk van! Adventben minden lüktetésben, boldogságmorzsával szerteszórva…”
A negyedik gyertya gyújtására a Szent Klára Római Katolikus Templom iskolamiséjén került sor, ahol Seidl Ambrus plébános atya szívbe helyezett gondolatokat ajándékozott karácsonyra. A négy gyertyát az intézmény vezetője, igazgatóhelyettesei, és az alapítvány elnöke gyújtotta meg. Az első osztályosok betlehemes műsorral kedveskedtek az iskola közösségének.
A karácsonyi idő a Gyakorlóintézményben Vízkereszt napjáig folytatódott.
Sz.Zs.
