Január 22-én, a magyar kultúra napján két művészeti ág, a színház és az irodalom olvadt össze a Városi Könyvtárban. Niedzielsky Katalin újságíró könyvét ismerhették meg az érdeklődők, akiknek a magját a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium színjátszó csoportja alkotta. Az élt, halt a színházért – Gyulai találkozások Sík Ferenccel című kötet a békéscsabai gyökerű, Kossuth-és Jászai Mari-díjas rendező életébe, munkásságába enged betekintést az olvasónak.
– A kulturális újságírónak megadatik, hogy a cikkei nem csak addig érdekesek, amíg aktuálisak, mivel tartalmaznak annyi értéket, hogy később is érdemes őket elolvasni. Sík Ferenc olyan minőségi közéleti színházat alkotott, amelyre fontos emlékeztetni azt a nemzedéket, aki nem látta a munkáit, nem ismerhette a rendezéseit. Neve összeforrt a magyar kultúrával és a színházi élettel – avatott be a könyv keletkezésének történetébe az évtizedek óta kulturális újságíróként tevékenykedő szerző.
Hangsúlyozta, a kiadvány nem tekinthető monográfiának, mivel nem az teljes életművet követi nyomon, ellenben a főként a Békéscsabai Jókai Színházban és a Gyulai Várszínházban készült interjúk és színházi kritikák elegendőnek bizonyultak arra, hogy átfogó képet adjanak a Kossuth-díjas rendező színházfelfogásáról, szemléletéről. Mindemellett kirajzolódik a Gyulai Várszínház meghatározó korszaka is, amelynek 22 évig volt művészeti vezetője.
A kötet végén az író figyelmet szentel az életút árnyoldalának bemutatásának is. Ír arról az időszakról, amikor Sík Ferenc mind a Nemzeti Színház, mind a Gyulai Várszínház igazgatói posztjának várományosa volt, de egyiket sem nyerte el. Befejezésként beszámol az 1995-ben bekövetkezett haláláról, valamint a róla szóló búcsúztatóról, nekrológokról.
– Nem voltam a barátja, de nagyon nagy tisztelője voltam. Mindig rendelkezésére állt a sajtónak. Nem csak nekem, hanem kivétel nélkül mindenkinek. Még premier héten sem zavart el bennünket. Soha nem kellett előzetesen bemutatni a vele készült beszélgetéseket. Ha a kritikában elmarasztaló vagy nem épp dicsőítő részek voltak, elfogadta. Soha nem reklamált vagy sértődött meg. Emellett olyan művész volt, akitől nagyon sokat lehetett tanulni – emlékszik vissza meghatottan a Sík Ferenccel közös élményeire.
Az eseményt Baginé Tóth Erika könyvtárvezető nyitotta meg. Emlékeztetett, Szarvason helye van a színházzal kapcsolatos eseményeknek, hiszen a Vízi Színház 2011-es megnyitója óta a település a kulturális élet egyik meghatározó helyszínévé vált.
Hangsúlyozta, fontos, hogy egy városban több oldalról érjék el az itt élőket a kulturális élet szereplői. A Cervinus Teátrum mellett a Tessedik Sámuel Múzeum és Városi Könyvtár is törekszik arra, hogy eljuttassa az emberekhez a kultúra különböző szegmenseit. Úgy érzi, intézményükben a teljes paletta elérhető, kiindulópontként pedig a könyvek szolgálnak. A kínálatot igyekeznek a használók igényeihez igazítani, így kínálatukban a tömegkultúra, a szépirodalom és az egyes tudományterületek egyaránt fellelhetőek.
A rendhagyó irodalomórának is felfogható délelőtt moderátora Balda Dorottya volt, Sás Péter színművész tolmácsolásában pedig részletek hangzottak el a kötetben olvasható beszélgetésekből.
