Folytatódott a “Téli regék a természetről” előadássorozat, aminek ezúttal a “Rákászok, pákászok, csíkászok, rétes emberek – élet a középkori Körös-vidéken” címet adta az előadó, Körös-Maros Nemzeti Park természetvédelmi területfelügyelője, Tóth Tamás.
Korábban egy átfogó előadásban a tájtörténet egy részét mutatta be az érdeklődőknek a jégkorszaktól napjainkig. Akkor táj változásáról tartott beszélt, ezúttal kicsit bővebben, színesebben szerette volna bemutatni az első sorban fiatalabb korosztályt képviselő közönségének a Tisza és a Körös vidékének sajátos középkori ártéri gazdálkodását. Az érdeklődők ezúttal Békésszentandrásról érkeztek.
– Ez a terület akkor folyamatosan a víz által volt befolyásolt, de ez akkor nem átok volt, hanem egy lehetőség az életre, és ezt ki is használták őseink. Nagyon sokféle haszonvétele volt ezeknek a területeknek, kezdve a vadászattól, a halászattól és a gyűjtögetéstől, ami egészen a kőkortól jellemezte ezt a vidéket. Az Árpád-korban ez egy magasabb szintre jutott, és egy sajátos, úgynevezett ártéri gazdálkodás alakult ki, ami azt jelentette, hogy a folyóvizek hasznát már nem csak úgy élvezték, hogy begyűjtötték amit ott találtak, hanem elkezdték az árvizeket szabályozni, elkezdték fokokon, kis csatornákon keresztül ezeket mozgatni, ami által bővíteni tudták a lehetőségeket – válaszolt az előadás előtt kérdésünkre Tóth Tamás.
Az előadáson kiemelte, hogy ez a fajta élet, ami őseinket jellemezte, nem a természeti környezet kisarcolását jelentette, hanem az együttélést azzal.
– Egy technikailag fejlettebb korban élünk, de ez nem jelenti azt, hogy szemléletünkben nem lehetünk környezetbarátok, hiszen egy csomó technológiánk is környezetbarát már, és ha a régit és az újat jól rakjuk össze, akkor élhetőbbé tehetjük a világunkat – fogalmazott a természetvédelmi felügyelő.
Tóth Tamás előadásában kitért az előadás címében szereplő, mára már kihalt foglalkozások magyarázatára is.
